Walter Wolf, az osztrák származású kanadai üzletember szereti az autókat és az autóversenyzés világát. Hogy közelebb kerüljön a Forma-1-hez, 1976-ban megvásárolta a Williams-csapat hatvan százalékát, valamint megszerezte az éppen távozó Hesketh felszereléseit és autóit, melyet egyszerű átcímkézéssel állított rajthoz. Hiába lett a csapat egyik versenyzője a híres Jackie Ickx, sem pontot nem tudtak szerezni, sem kvalifikálni nem sikerült, ezért Sir Frank Williamst is eltávolította pozíciójából, így született meg a Walter Wolf Racing, melynek csupán három év jutott a sorozatban.
Walter Wolf tehát szereti a gyors autókat. Éppen ezért otthon is tartott párat.
Az egyik például ez a Porsche volt, melyet a Kremer Racing alakított át számára és a formából sejthető, hogy mi volt a cél. Bizony, a 935-ös, amit Moby Dick néven is ismerhetünk. Wolt felkérte a Kremert, hogy alkossa meg neki a Le Mans-i versenyautó utcai változatát, amire természetesen nem mondtak nemet, így el is készült az egyetlen ilyen, közúton is használható szörnyeteg, ami 98%-ban megegyezik azzal a versenyautóval, ami 1979-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órást.
A 2,85 literes, hathengeres boxermotorra két turbófeltöltő került, így a teljesítmény 8400-as fordulatnál 740 lóerő. Ez ma is több mint sok. Ez cseppet sem tartotta vissza a tulajdonost, aki bő 10 ezer kilométeren át használta is az autót. Úgy, hogy ez valójában egy versenyautó, aminek bőrözött belseje van, négysebességes sportváltója, bukócsöve és kevlár karosszériaelemei, valamint teljesen egyedi Goodyear gumijai. A végsebessége 338 km/óra.
Akadt nézeteltérés a jármű fejlesztésekor, hiszen Wolf azt szerette volna, ha a Kremer beépít egy utasoldali légkondit is az autóba, ők azonban ezt műszaki okokra hivatkozva megtagadták. Azt javasolták, hogy a nyári melegben ing helyett viseljen pólót inkább. Az autó új korában 375 ezer német márkába került, a mai árát pedig csak akkor árulja el az eladó, ha akad rá komoly érdeklődő.
