1986 szeptemberében alapította a Nissan az Autech nevű leányvállalatát, melynek vezetője az elismert japán mérnök, akinek a Skyline-t és a versenysikereket is köszönhetik, Shinichiro Sakurai lett. Tuningcégnek indult a vállalkozás, mely márkakereskedéseken keresztül árulja a termékeit, de készítettek autókat különböző munkaterületek kielégítésére is. Aztán 1987 májusának végén aláírtak egy megállapodást a milánói Zagatóval, hogy készítenek egy japán piacra szánt luxus sportautót. Ehhez az autóhoz a Nissan adja majd a műszaki alapokat, az olaszok pedig a formáért felelősek.
1989-ben be is mutatták az Autech Zagato Stelvio AZ1-est, melynek alapját a Nissan Leopard platformja adta. Mindenki elégedett volt az együttműködéssel, de leginkább a Zagatónak jött jól a financiális segítség, hiszen a japánok megvették a milánói karosszériaépítő 50%-át az Aston Martintól. A kapcsolat az angolokkal azonban a mai napig megmaradt és minden eddiginél gyümölcsözőbb, amit folyamatosan épülő limitált szériák is példáznak. A Stelvio sem tartott sokáig, kicsivel több mint 100 darab után fejezték be a gyártását, aztán belekezdtek a Gavia fejlesztésébe.
Annyira jellegzetes és megosztó lett a formaterv, hogy le sem tagadhatná a Zagato, akik láthatóan azt a vonalat vitték ekkoriban, ami alapján az Alfa Romeo SZ és a Lancia Hyena Zagato is készült. Ezek mind mokány kiállású, merész részletekkel telepakolt kétajtós kupék, akárcsak az Autech Stelvio. Elöl szűk, vetítőlencsés fényszórókat kapott, hátul fekete csíkba rejtették a lámpákat, a hűtőrács vonala finoman szólva is szokatlan, de a legmeghökkentőbb az oldalt kidomborodó gépháztető, melyben a tükröket rejtették el. A keréktárcsák szinte tányérok, azzal a kivétellel, hogy mindegyiken van egy NACA duct légbeömlő.
Visszafogottabb világot képvisel a beltér, ahol már inkább a japán alapok dominálnak. Itt minden egyértelműen szögletes és funkcionális az utolsó parányi gombig. Sportosan formázott bőrüléseken kívül kamu diófabetéteket, kókuszszőnyekeget és némi alcantara borítást kapott, valamint Momo kormányt. Az autóban van légkondicionáló berendezés és Bose hangrendszer is került bele. Bár a négysebességes automata váltónak akadt sport módja, de sokkal inkább a kéziváltós példányok ígérnek remek vezethetőséget.
Mindennapi használatra és sportos vezetésre alkalmas autónak készítették, ezért a mindkét felhasználást kielégítő VG30DET kódú motort kapta a Zagato Stelvio. A 60 fokos hengerszögű V6-os turbómotor 280 lóerős teljesítményét (ami a gyakorlatban inkább 320 ló) 6000-es fordulatnál adja le, ami mellé 2800-tól 402 Nm nyomaték társul. Álló helyzetből nagyjából 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra az 1560 kilogrammos autó, a végsebessége 245 km/óra. Ennél azonban jóval fontosabb a tény, hogy ezzel a japán-olasz együttműködéssel csak színesebb lett az autóipar.
