A ZIS-110 az 1942-es amerikai Packard Super Eight szovjet koppintása. A II. világháború alatt a még nagy barátságot ápoló világhatalmak együttműködésképp kapott Sztálin egyet, ami annyira megtetszett neki, hogy utasította a ZIS gyárat, kezdjék el septiben építeni, mert egy-kettőre Szibériában találják magukat. A típust 1945 és 1958 között gyártották, tömege közel 2,5 tonna, motorja V8-as hatliteres, és körülbelül 140 lóerős.
Egy olyan guruló monstrum, ami még az egyenlőbbnél egyenlőbb elvtársak számára is elérhetetlen volt, csupán 2038 darabot gyártottak belőle.
Ezért is hihetetlen, és érthetetlen hogyan maradt ez a példány elhagyva Alushta városának egyik magánbirtokán, a szabad ég alatt, kitéve a természet elemeinek. A vastag lemezekből épült típust nem ette meg a rozsda, a moha, és a gomba viszont annál komolyabb nyomot hagyott, gyakorlatilag egy nyirkos gombatelep lett a beltér.
Az utasteret a sofőrtől elválasztó ablak még mindig működött, a kilométeróra szerint pedig mindössze tizenkétezret futott a szovjet ritkaság, aminek felfedezése óta már van is új tulajdonosa. A rozsda magaslabdát pedig természetesen már sokan lecsapták az orosz nyelvterületen, ez a gép ugye hatvan évig állt kint, és nem rohadt apró darabokra, bezzeg egy aránylag új UAZ-nak már át lehet látni a küszöbén.
