A korabeli mesteremberek, mérnökök, gépészek kihozták a maximumot a rendelkezésre álló anyagokból. Fából és vasból állítottak össze olyan kereket, amely alkalmas volt mindennapi használatra. Élmény nézni a modern korban is hatékony munkafolyamatot, amely során az egyes építőelemekből összeáll a komplett kerék.
Ahogy az lenni szokott, a videón is látható megoldás nem egy csapásra szűnt meg, inkább pár év alatt tűnt el, amikor az autók már túl erősek, nehezek voltak, és olcsóbb volt lemezből sajtolni a felniket. Amerikában ez a harmincas évek elejére 1933-34-re tehető, a huszas éveket még a fakerekek uralták.
Egyszerűen jobbak voltak, mint a kort jellemző más küllős megoldások. A szikladarabokkal borított, úttalan utakon az anyag adta természetes rugalmasság növelte a komfortot, és a gödröket is jobban bírták, ahol a fa még nem tört, ott már pattant a küllő, hajlott a fém. Mindez a harmincas évekre fordult meg, és a fakerék előnyeihez elég ezt a kérdést feltennünk: fa vagy acélnyelű kalapáccsal vernénk szét egy sziklatömböt?
