A streamline moderne, avagy style paquebot stílusirányzat az art deco egyik ágazata volt a múlt század harmincas éveiben, de látványos, előremutató megoldásait gyakran azonosítjuk a mozgalom egészével. A repülés, az aerodinamika ifjú tudománya volt az ihletadó a számtalan lakberendezési tárgy, épület és egyéb alkotás terveihez, az irányzat azonban leginkább a közlekedési eszközök – automobilok, lokomotívok, óceánjáró hajók – terén tudott kiteljesedni.
A Volvo PV36 is a streamline moderne hatása alatt született. Alkotója egy Ivar Örnberg nevű svéd dizájner volt, aki hosszasan dolgozott az Egyesült Államokban, ahonnan nem csak szaktudását, de ízlését is hazahozta a Volvóhoz. Az 1935-ös PV36 a ’27-ben alapított márka első luxusautója volt; a Chrysler Airflow hatása letagadhatatlan a Volvónál éppúgy, mint az 1936-ban megjelent Toyota AA-nál, a japán márka legelső típusánál.
Míg az Airflow előremutató dizájnja ellenére (vagy pont azért) komoly bukásnak bizonyult, a PV36-ból eleve csak 500 darabos szériát terveztek, így exkluzivitása és Európában egzotikusnak számító dizájnja megmentette a modellt. Ezt a fennmaradt példányt, amelyet az esseni Techno Classica veteránautó-kiállításon fog reflektorfénybe állítani a Volvo, a cég társalapítója, Gustaf Larson használta három éven át. Ezt követően átfestették, és napjainkig nem is nyúltak hozzá – ha tényleg így volt, alighanem légüres térben tárolták, mert a rohadó küszöbtől eltekintve ránézésre kutya baja a nyolcvanéves autónak.
A Volvónál elsőként független első felfüggesztéssel szerelt, négyajtós PV36 motorja egy 3,67 literes, soros hathengeres egység volt, amihez háromfokozatú kézi váltó csatlakozott. A pontosan 5 méter hosszú autó tengelytávja impozáns 295 cm, a menetkész tömeg mindössze 1660 kg.
Volvo PV 36
