– Őrmester jelentem, a drón készen áll a felvételre és a Lada volánjánál is rükvercbe rakta az autót Dmitrij zászlós. Várjuk az utasítást.
– Rendben van, hadnagy, kezdhetik a demonstrációt…
Ebből a tesztből kiderült, hogy az elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros futóművel ellátott Lada Vesta szinte teljesen alkalmatlan arra, hogy száraz aszfalton, tolatva egy hirtelen 180 fokos megfordulást hajtsanak végre vele.
A Vesta fejlesztésekor már a Renault-Nissan konszern felügyelte a munkálatokat, ami valószínűvé teszi, hogy egyes elemek már a francia-japán duótól érkeznek. Ilyen például a padlólemez, ami a Wikipedia szerint saját, csakhogy a B/C jelölést a Renault-Nissan használja előszeretettel, és az is a közreműködésükre utal, hogy a Vesta tengelytávja milliméterre (2635 mm) egyezik a Dacia Loganéval, amely – mit ád az ég – a Renault-Nissan B/C padlólemezére készül.
A 105 lóerős, 1,6 literes, 16 szelepes szívó benzinmotor ellenben valóban saját egység, a Grantában is ugyanezt a 82,5 x 75,6 mm furat-löketű négyhengerest használják. Az ötfokozatú váltó viszont ismét Renault-származék.
