Tanulmányautó formájában kezdte pályafutását a GT, melyet a Ford századik születésnapjára időzítettek. A forma és a név egyből elárulja, hogy a 60-as évek legendás versenyautója, a Le Mans-i 24 órás versenyen szép győzelmeket arató GT40-es ihlette. A névvel azonban bajban voltak a Fordnál, hiszen a hozzá kapcsolódó jogokat az angol Safir Engineering birtokolta, akik aztán egy kis Ohio államban működő cégnek adták tovább. Velük azonban sikertelenek voltak a tárgyalások, így lett a szériamodell neve egyszerűen csak GT.
Carroll Shelby, a Saleen és a Ford Special Vehicle Team is kivette részét a Ford GT-hez köthető feladatokból. Összesen valamivel több mint 4000 darab készült belőle a gyártás két éve alatt, mely 2006 szeptemberében ért véget. 2004 augusztusának elején a microsoftos Jon A. Shirley vehette át az első szériagyártású Ford GT-t. Az autók közül csupán 327 példányt fényeztek Mark IV piros színűre, fehér csíkokkal a gyártás utolsó évében. A Sotheby’s-nél pedig épp egy ilyen várja új gazdáját kevesebb mint 20 kilométerrel az órájában.
Ilyen formában a Ford GT eddig is gyűjtői darab volt és nagy valószínűséggel ezek után sem fog saját lábon megtenni a szükségesnél több métert. Aki befektetési jelleggel vásárolna sportautót, annak bizonyára felcsillant a szeme a GT láttán. Ám az autó nem adja magát könnyen, a becslések szerint – melyek elég optimisták ebben az esetben – akár 100 millió forint közelébe is kúszhat majd az ára.
Kovácsolt BBS felniken gurul, piros féknyergei vannak és McIntosh rádiója, amit valószínűleg soha nem kapcsolnánk be, hiszen a kabin mögött lakó motor izgalmasabb hangokat produkál. Az alumíniumból készült, száraz karteres, 5,4 literes, V8-as motorra Eaton 2300 kompresszort akasztottak. 6500-as fordulaton 550 lóerőt ad le, mellé 4500-tól 678 Nm nyomatéka van. Sperr és hatgangos kézi váltó jár hozzá, tehát ügyesen kell vele bánni, ha a 3,8 másodperces gyorsulásra hajt a pilóta.
