1918-ban még egy tucat Ford T-modellel indult a Rent-a-Car Inc. autókölcsönző karrierje, aztán a Walter L. Jacobs által alapított vállalat öt év után már hatszáz darabos flottát kínált. Erre felfigyelt John D. Hertz is, a Yellow Truck and Coach Manufacturing Company tulajdonosa, aki 1923-ban vásárolta fel a céget és aztán nevezte át Hertznek. A ’60-as évek közepén aztán már olyan különleges projektek is belefértek, mint a pályázásra alkalmas autók, amiben a Ford lett partnerük.
1000 darab Ford Mustangot, egész pontosan Shelby GT350H-t készítettek el a Hertz számára. Ezeket az autókat egyedi rendelésre készítették és a legtöbbet feketére fényezték, melyen jól mutatott az arany színű Le Mans-csík. Néhány „Rent a Racer” programban részt vevő Mustang a tradicionális fehér-kék kombinációt kapta. Úgy tervezték, hogy miután kipörögtek az autók a flottából, értékesítik őket. Addig viszont az SCCA versenyein lehetett indulni velük, szériaautó kategóriában.
Elengedhetetlen kellék volt a versenyeken a bukócső, ezeket sokszor utólag hegesztették a GT350H-kba. Néhány hasonló alkatrészt azonban kiszereltek belőlük, mielőtt a Ford újra piacra dobta volna az autókat, ekkor már ugye magánvásárlóknak. Ezt az autót azonban az eredeti, versenyre kész formájában restaurálták. Ezért a puritán belső és a kagylóülés. Kívülről a gyorszáras gépháztető feltűnő elem, valamint a plexi ablakok és a 15 colos felnik.
Mr. Goetz fiainak vette az autót a ’60-as évek végén, akik gyorsulási és hegyi felfutóversenyeken nyúzták a gépet, mielőtt 1975-ben egy raktárba tették volna. Később több tulajdonosa is volt az autóna, így sokaknak okozott már örömet a motortérben lapuló, 4,7 literes V8. A GT350H-k alapjául a GT350R szolgált, így a nyolchengeres ebben közel 390 lóerőt teljesít 6500-as fordulatnál, mellé 4700-tól 478 Nm nyomatéka van. Ehhez csatlakozik a BorgWarner T-10-es, 4 gangos kézi váltója. Veteránautós pályaversenyekre épp ideális a gép.
