2012-ben, a Párizsi Autószalonon mutatkozott be a McLaren P1, melynek olyan konkurensekkel kellett szembenéznie, mint a Porsche 918 Spyder vagy a LaFerrari. Ezekben a szupersportautókban az a közös, hogy mindegyik valamilyen hibrid rendszert vet be a nagyobb teljesítmény érdekében és persze alacsony példányszámban gyártották őket, hogy egész biztos méregdrága gyűjtői darabok váljanak belőlük. A McLaren P1-esből ráadásul készült egy GTR nevű versenyváltozat is, mely utcán nem használható. Legalábbis eredetileg.
Mert nem véletlenül vannak olyan vállalkozások, akik ilyen versenycélra épült gépeket addig reszelnek, amíg épp átmennek a műszakin és rendszámot kaphatnak. 58 darab készült a P1 GTR-ből, melyet az 1995-ös Le Mans-i 24 órás versenyen aratott diadal 20. évfordulójára készítettek el kifejezetten azoknak a vásárlóknak, akik komolyan veszik a pályázást. Bő 80 lóerőt dobtak rá az utcai több mint 900 lovas teljesítményére. 50 kilogrammal tették könnyebbé, így egy lóerőnek csak 1,4 kg-ot kell vinnie. Kevesebb mint 3 másodperc alatt van 100-on, és akár 349 km/órával is száguldhat egy tetszőleges célegyenesben.
Lanzante alakította át az autót és úgy tűnik, sokat nem vacakoltak azzal, hogy kellemesebb legyen boltba járni a P1 GTR-rel. Bár karbon kagylóülésből csak egy van a fedélzeten, így a cekkereknek van hely az anyósülés helyén. A kormánykerék maradt a F1-es autókéhoz hasonló darab, csupán a slick gumikat cserélték le utcán használhatóra. Hajszálnyit emeltek a futóművön, viszont a fekvőrendőrök, de talán nagyobb méretű falevelek is okozhatnak pár izzasztó percet a kormánya mögött.
