Két hármas áll a név mellett (nem jó, nem is tragikus), ez a kor papíron még kevés a nagy életigazságok leszűrésére, de arra pont elég, hogy biztosan kijelentsem: a hazai gyártású, második generációs (Mk2-Mk3) Suzuki Swiftből bizony legenda lesz.
Mert láttam már pár tömegtípus életciklusát, és ha ezeket követhető mintának vesszük, akkor most vagyunk a mélyponton. Innen már csak felfelé visz az út, és a nosztalgia tisztogatta régi emlékek fogják a Suzuki Swiftet a lerúgott tyúkól kategóriából a vágyott élményautók közzé emelni.
Ez itt a mélypont
Ha ma egy autós magazin a Swiftről ír, akkor nagy betűkkel emeli ki, hogy ÉLETVESZÉLYESEN ROHAD MIND!, nekifutásból bordán rúgva az amúgy is nincstelen porban fekvőt.
Mert a típus árai gyakorlatilag értelmezhetetlenek a használtautó-piacon, más autóra egy abroncsszett annyiba kerül, mint az eladó Swiftek legjava. Ahogy azt Varga Tibor, az Értékbecslő szakértője mondaná, gyakorlatilag egy közepes melegszendvics áráért megkaphatjuk a kulcsokat, a Használtautón oldalakon keresztül lapozhatjuk a százezer forintos darabokat.
A látvány, amitől a Swift-tulajdonos retteg, ez már nem egy egyszerű küszöbcsere
Igaz, mindegyiknél olvasható, hogy „a küszöbök cserére szorulnak”, „Esztétikai hibák találhatók rajta”. Vagyis fél év múlva a kerék mellett fog kalimpálni a lengőkar, a karosszériás pedig bemond egy 300 ezres árajánlatot csak a hirtelen látható melókra. Igen, ez pont a vételár háromszorosa.
Ez a rossz hír futótűzként terjed, a közvélemény már nem a családi mindenest látja, az olcsó, fillérekből fenntartható autót, hanem a roncsot, amitől óvakodni kell, amit jobb hagyni elrohadni az út szélén. Erre ráadásként jön a biztonság ordító hiánya, a konstrukció korából fakadó rémes törésteszteredmények, ami még a jobban felszerelt, megkímélt példányoktól is elriasztja a vásárlókat.
Így indul a tisztulási folyamat. Mivel tömegtípus (jelenleg is 750-800 eladó darab van csak egy oldalon), biztos, hogy akadnak olyanok, akik sosem használták, tényleg garázsban tartották, rengeteget költöttek rá, ezek később értékelődnek fel, és kerülnek szem elé, miután kihullott a férgese.
A Trabant a példa
Kamaszkoromban a Trabant volt ez a lesajnált roncs. Még megállni is ciki volt mellette, a Macskajaj című filmben duroplaszt karosszériát rágó disznó jellemezte legjobban a nagy tömegek hozzáállását. Csak a füstölgő, környezetszennyező, forgalmat feltartó, lassú, veszélyes, kényelmetlen, idejemúlt akadályt látták benne.
Tízezerért hordták el őket a MÉH-telepekre, egyhétvégés, lerúgni való játék volt csupán, kamaszodó szerelők első gyakorló állatorvosi lova.
De eltelt tizenöt év, és most mindenki mosolyogva köszönti a trabantosokat. Kétütemű, pöfögő 601-esekkel üzemelő nosztalgia flották viszik körbe a múltidézésre vágyó turistákat Berlinben, Budapesten, az emberek pedig boldogan fizetnek az élményért.
Fiatalok Skandináviába tartó élménytúráját érdeklődve követték sokan, csak azért, mert Trabantokkal vágtak neki az útnak.
Hát persze, kormányváltó, kétütemű motor, szervótlan kormány, üzemanyagtartály a motortérben, ezek ma már egy letűnt kort idéznek meg! A Suzuki Swift nincs ennyire messze. Vagy mégis?
Már más világ, de még nem ritka
Ha lehetőségünk van, üljünk át egy új Suzuki Swiftből a régibe. Direkt nem írtam másik típust, márkán belül zongorázni lehet a különbséget. Lehet, hogy ugyanott van a váltó, de minden más megváltozott. A régi mellett az új Swift egy vattával kitömött süketszoba, és az autózás hóbortos rajongói mindig a nyersebb, mechanikusabb hangulatot keresik. Egy jó 1,6-os Swift már ma is megadja ezt az élményt, 10-15 év múlva, amikor minden tele lesz minimalista, surrogó tejfölös dobozokkal, még inkább fokozódik a különbség.
Vannak belőle érdekes darabok
A legendává váláshoz kellenek a különlegesebb kivitelek is, és a Swiftből akad ilyen. A GTI-k árai már ma is kúsznak felfelé, de az összkerékhajtású, valamint a kabrió kivitelek sem tűnnek rossz befektetésnek. A második vonalat az 1,6 literesek mellett a 16 szelepes 1,3 literes motorral szerelt kései példányok adják majd, ez talán a legjobb motor a 800 kilogrammos testhez. Pörgős, 85 lóerős, de fogyasztása visszafogott, igaz, már ma is ritka.
A legerősebb érv: nosztalgia
Igen, ez az igazi mi autónk, a kilencvenes évek ezen gurult el (az Opel Astra F mellett), még a külföldi használt típusok beömlése előtt uralta a piacot, ami bár nyitottabb volt, mint a KGST-időkben, de mégsem húzott ennyire szét, nem volt ennyire tarka.
Mindenkinek van róla egy sztorija, szép, vagy idővel megszépült emlékek. Volt úgy, hogy kisbuszként szállítottak buliból haza 10-12 embert, a szomszéd pedig nem hitte el, hogy a háromhengeres is elhúzza a búzával megrakott utánfutót.
De elhúzta.
A friss jogsival ebben volt először adrenalinfokozó élmény kézifékes kanyar, és kiderült, hogy a zsebből előkotort apróból tankolt négy literrel is meg lehet tenni a hazáig hátralévő száz kilométert.
Ezek fognak bevillanni mindenkinek, amikor autóstalálkozón szembe jön egy gyári állapotú, makulátlan Swift, halkan duruzsoló négyhengeres, valódi, japán benzinmotorral. Akkor még azok is vágyni fognak rá, akik most éppen BMW-t Mercedest Audit, Volvót, Alfa Romeót, ki tudja, mit hajtanak.
Legenda lesz a Swift, meglássátok!
