Ezek azok a képek, amiket mindenki azért oszt meg, mert megosztóak. A szélsőséges véleményt megfogalmazó hangadók, a világot fekete-fehérben látók azonnal lecsapnak, és a bölcsek kövét dörzsölve bekommentelik az örök igazságot.
Mert nyilván, ez egy leleplezés, végre kibújt a szög a zsákból, a villanyautó is fosszilis tüzelőanyaggal üzemel. Ebben az esetben igen, de a töltőpontnak van létjogosultsága, ugyanis Ausztráliában, szó szerint a világ végén állították fel.
A helyszín a Nullarbor-síkság, ami nagyjából fátlant jelent – kb. 200 ezer négyzetkilométernyi mészkősíksággal van dolgunk, ahol gyakorlatilag nincs civilizáció. Így elektromosság sem, de ezen segített Jon Edwards, akinek fejéből kipattant a generátoros töltőpont ötlete.
A helyi villanyautósok tesztelték a konstrukciót, tíz elektromos típust töltöttek fel „gázolajjal”, és mindent lemerítve számoltak fogyasztást, átlagoltak (az eredeti cikkben ott van a matek), végül pedig megállapították, hogy még így is ott tartanak, mintha egy alacsony fogyasztású dízellel indultak volna útnak.
Ezek a képek abszolút szimbolikusak, felvetik az örök kérdést, a villanyautók környezetterhelésével kapcsolatban. Ha az áram ugyanúgy fosszilis energiahordozókból, mondjuk szénből származik, és nem egy közeli dízelgenerátor, hanem egy messzebb lévő szénerőmű termeli, akkor mennyivel zöldebb az elektromos, mint egy alacsony fogyasztású benzines? Vagy akár egy hibrid?
Sajnos nincs egyszavas válasz. Ahány kutatás, annyi eredmény, hol a villanyosok győznek, hol a dízelekről derítik ki, hogy tulajdonképpen a gyárból kigurulva kisebb a szén-dioxid-lábnyomuk, mint egy e-autónak.
Nekünk csak ki kell választanunk a nekünk tetszőt, és el kell fogadnunk, hogy kéttonnás acéldobozok mozgatása sosincs ingyen.
