1999 januárjában jelent meg a Nissan Skyline ötödik generációja, mely az R34 kódjelet kapta a sorban. Először még ’89-ben hívták a típust Godzillának egy ausztrál autós lapnál, de talán erre illik a leginkább. A Nissan Skyline egy legenda, melyet a versenysport, a tuning világa és persze néhány film tett naggyá. Ehhez azonban kellettek a japán mérnökök is, akik elképesztő gépet alkottak, amin a Nismo még tudott reszelni kicsit.
Talán a legszebb szín a Midnight Purple II nevű árnyalat, melynek különböző fényviszonyok között jönnek ki a finomságai a látványosan izmos Skyline-on. Mert a GT-R-t hatalmas hűtőnyílásairól, kiszélesített sárvédőiről és a hátsó szárnyáról azonnal fel lehet ismerni. Ezt a konkrét Nismo Z-tune-t pedig az ötküllős felnik mögé bepakolt hatalmas fékek és a szellőzővel alaposan ellátott gépháztető teszi különlegesebbé. Ez azonban lényegtelen, mert az igazi csoda a motor.
RB26DETT a kódja és innen már mindenki tudja, hogy itt súlyos számok következnek. A Nismo-nál 2,8 literre növelték a lökettérfogatot és itt nem álltak meg. A bitang módon tuningolt Skyline 8000-ig forgó motorjába minden olyan tudást beleöntöttek, mely a Le Mans-i gépből jött. A japán szabályozás mellett ez igazán törvénytelennek néz ki, hiszen az 500 lóerős GT-R 3,8 másodperc alatt futja a 100-at és akár 327 km/órával is tud száguldani.
Használt autókból épültek a Z-tune modellek, az első 18-at például a Nissan jóváhagyásával készítette el a Nismo. Kevesebb mint 29 ezer kilométert futott R34 GT-R V-Spec-eket vettek meg és csupaszították le őket, hogy aztán valami nagyon komolyat építsenek belőle. Megerősítették az autó alvázát, több ponton a hegesztéseket és pár helyre karbon elemeket tettek. A Sachs-tól jött az elég agresszív beállítású futómű és külön a típushoz készített fékeket a Brembo.
Bár a Nismo Z-tune egészen brutális gép, a japánok úgy gondolták, hogy egy mindennapos használatra alkalmas, megbízható formában kell tálalni.
