1966-tól alig több mint 760 példányt gyártottak a Lamborghini Miurából és ez már önmagában is elég ahhoz, hogy értékes ritkasággá váljon. Az sem mellékes tény, hogy hozott valami egészen újat az autózás történetébe, hiszen ezt tartják a világ első szupersportautójának. Mert hiába voltak korábban is rettentő erős és gyors autók, a Miura többek között középmotoros elrendezése miatt tudott kiemelkedő lenni.
Két évvel a Lamborghini Miura premierje után a Turini Autószalonon bemutatták a P400S modellt, mely az autó kicsit frissített, néhány ponton jobbra reszelt változata. Az S-ben már elektromos ablakok vannak és hajszálnyival több króm elem díszíti, a csomagtere picikét nagyobb a fedél más kialakítása miatt. A motor szívócsonkjai 2 mm-rel nagyobbak lettek, más vezérműtengelyt kapott, így a 3,9 literes, V12-es már 370 lóerőt teljesít.
Walter Becker egy nürnbergi reklámügynökség vezetője volt és 1971-ben annyira jól szaladt a szekér, hogy megengedhetett magának egy új Lamborghini Miurát, méghozzá a P400S-t. Neki szállították le először Németországba a 4245 alvázszámú autót. Három évig tartotta meg az autót, amit aztán az amatőr autóversenyző, Hans-Peter Weber vett meg. Nála volt egészen 2015-ös haláláig. Utána az autót a németországi Fekete-erdőbe vitték, ahol egy pajtában tárolták mostanáig.
29 020 km-t futott a Miura és még az eredeti Giallo Flay nevű sárga fényezés van rajta, a beltér szintén restaurálatlan, Skay Blue színű káprittal. Az irányjelzőktől és a Schroth biztonsági övektől eltekintve az autó gyári állapotú. Éppen ezért érhet roppant sokat, hiszen nagyon kevés olyan Miurát lehet találni, mely még egyetlen felújításon sem esett át. Épp ezért könnyen lehet, hogy a Sotheby’s októberben tartott londoni aukcióján valaki 350 millió forintnak megfelelő összeget is kicsenget majd érte.
