Amikor 1975-ben megjelent a Porsche orrmotoros belépőmodellje, a 924-es, akkor rengeteg kritika érkezett a rajongóktól. A négyhengeres, vízhűtéses Porsche azonban nem csak új vásárlókat szerzett, hanem megenyhítette a 911-esen túl alig látó porschésokat is. Egyértelmű sikert aratott a modell, melyet aztán 1982-ben a 944-es követett. A hasonlóság cseppet sem véletlen, az alapok itt is azonosak, akárcsak az utolsó transaxle elrendezésű modell, a 968 esetében.
1992-től három éven át gyártották a 968-ast, mely az utolsó orrmotoros Porsche modell volt a Cayenne 2003-as premierjéig. Természetesen a Porsche ebből is kínált versenypályára optimalizált verziót a szívó és turbómotoros változatok között, ez volt a Clubsport. Mindössze 1923 darabot készítettek a kikönnyített modellből, mely 1320 kilogrammos súlyával 100 kg-mal könnyebb a komfortosabb változatoknál.
Recaro ülések kerültek bele, a hátsó padot pedig kihajították a 968 Clubsportból, ahogyan a négyküllős kormányt is légzsák nélküli, háromküllős sportkormány váltotta az utastérben. Ebben az esetben még Blaupunkt RCR-42 rádió is van a fedélzeten. A futóművet 20 mm-rel leültették és 17 colos felniket kapott, ebben az esetben az autóhoz passzoló sárga színben. A 3 literes, négyhengeres motor ebben 240 lóerőt teljesít 6200-nál. Természetesen a csomag része az önzáró differenciálmű is.
Ez a mindenütt sárga 968-as egészen 40 ezer kilométeres koráig a Porsche tesztautója volt, így a 90-es évek elején olyan újságokban találkozhattak vele az olvasók, mint az Auto Bild és az Auto und Motor Sport. A legjobb anyagot talán az Auto Zeitung készítette, ők Walter Röhrl segítségével derítették ki, hogy a japán trió ellenében is megállja-e a helyét.
Miután kikerült a tesztparkból, rengeteg tulajdonosa volt és mindenki nagy megelégedéssel használta és tartotta karban. Így lehet, hogy több 182 ezer kilométerrel is remek formában van. Árat ugyan nem közöltek, de a hasonló állapotú 968 CS-eken 17 millió forint körüli árcédula szokott lógni.
