Szorult helyzetben dől el, hogy mennyire számíthatunk közlekedőtársainkra. Akad-e valaki, aki segít tolni a lerobbant kocsit, előveszi a bikakábelt, vontatókötelet, vagy merev tekintettel halad tovább. Egy olvasónk figyelt fel erre a bejegyzésre a Facebookon, amelyben egy motoros most a hazai közlekedők jó oldalát tapasztalhatta meg, amikor üres benzintankkal kénytelen volt leállni az út szélére.
„Ma történt velem. Pest felől mentem Tápiószecső felé, amikoris Mende és Süly között kifogyott a benzin a motoromból, közel valami tanya bekötőjéhez. Eltoltam odáig a motort, majd kabát, sisak, 1,5-ös pet palackkal a hónom alatt stoppolni kezdtem (nem csináltam ilyet 45? éve). Kb. a 30-adik – de nem a harmadik – személykocsi megállt, és elvitt a sülyi benzinkútig, ahol mondtam neki, hogy köszönöm szépen, erre Ő, hagyjam csak, megvár, és vissza is visz. Mikor visszaértünk, a fotó látható kép fogadott.
Hát meg voltam hatódva. Ismerem a „verset”, hogy: Illa-berek, nádak-erek, a motorosok jó emberek, de most meg is tapasztaltam. Köszönöm szépen a segítséget az autósnak aki oda-vissza fuvarozott, és az ismeretlen motorosnak a meglepetésbenzint! Mától az én boxomban is lesz ilyen benzinnel töltött pet palack.”