Jean Bugatti, tehát az alapító, Ettore Bugatti fia tervezte a Type 57-est. Az első Type 57S a London Motor Show-n mutatkozott be 1935-ben és igazán drámai karosszériát kapott, ez volt az az Aérolithe, melynek nyomán elkészült az a pár csodálatos Atlantic. Az S jelzés egyébként arra utalt, hogy a korábbi változatnál alacsonyabb (Surbaissé) lett az autó váza, amit többek között úgy tudtak elérni, hogy a keret mögé került a hátsó tengely és a motor száraz karteres lett. Csupán 17 autó épült a görög mitológia hősnője után elnevezett Atalante karosszériával.
1937. július 23-án fejezték be Molsheimben ezt a fekete színű Atalantét, mely a párizsi show-autóval egyező lámpakialakítást kapott és sertésbőr kárpitozást. A gyártás után egy héttel szállították le Jean Lévynek Strasbourgba. Lévy egyébként helyettes adminisztrátor volt abban a sikeres gabonaőrlő vállalkozásban, melyet még apja alapított és a mai napig működik, ez a Grands Moulins de Strasbourg.
Első tulajdonosa egészen a háború kezdetéig használta az autót, majd 1941-ben átadta megőrzésre a takarmányokért felelős Maurice Webernek. Ő azonban öt évvel később eladta az autót a bezons-i Pierre Pruvostnak, aki nem tartotta meg sokáig az Atalantét, mert 1949. június 15-én egy párizsi tulajdonos mutatta be Bois de Boulognéban, de már a Figoni et Falaschi karosszériaműhely által átalakított, sportosabb fazonnal. A hátsó ablakhoz és a sárvédőkhöz nyúltak hozzá.
Több ismert tulajdonosa is volt a Type 57SC-nek, mielőtt Amerikába került. Nevében a C a kompresszorra utal. Több 3 literes, sornyolcas motorral szerelt 57S került vissza Molsheimbe, ahol feltöltőt szereltek rájuk, így a teljesítményük 175-200 lóerősre nőtt és akár a 190 km/órát is megfutották ezek az autók.
1959-ben Colin Doane, az amerikai légierő egyik tisztje vette meg az autót és nagyjából 3000 mérföldet ment vele, ezek között volt egy nagyjából 500 mérföldes túra is, ami Bostonból Watkins Glenbe tartott. Tőle William F. Harrah kaszinómágnás vásárolta meg az Atalantét és a lehető legeredetibb formájában restauráltatta, így a párizsi tulajdonos által megrendelt változtatásokat is eltüntették.
Azóta pedig sorra járja a különböző Concours d’Elegance szépségversenyeket és természetesen sok díjat is hozott el. Az egyik legjobban dokumentált, legszebb Atalante, melyet a legtöbbet ajánló guríthat majd a gyűjteményébe. Értékét megtippelni is nehéz, akár a 40 millió dolláros (11,8 milliárd forint) árat is megütheti.
