1968 szeptemberében, a Párizsi Autószalonon mutatták be az 504-est, mely a Peugeot egyik legsikeresebb modellje. Megbízhatósága és remek minősége miatt néhány helyen ma is nagy megelégedéssel használják az autót, Nigériában például 2006-ig maradt gyártásban. A négyajtós és kombi változatok mellett összkerékhajtású kivitel és platós is létezett belőle. A legszebb azonban kétség kívül a Pininfarina-tervezésű kupé és kabrió páros, mely 50 évvel ezelőtt született és a mai napig az egyik legszebb Peugeot.
„Ami a személyes kapcsolatokat illeti, legyen szó minőségről, fejlesztésről vagy együttműködésről, a Peugeot-val mi régóta tökéletesen megértjük egymást” – nyilatkozta Sergio Pininfarnia. A 403-as és 404-es modellek után kérték fel a franciák a neves formatervező stúdiót, hogy ismét alkossanak nekik valami igazán előremutatót és szépet. A Peugeot nem kötötte meg a Pininfarina kezét, ezért szabadon alkothattak. Így az 504-es kupé és kabrió változata teljesen más karakter lett.
Kevésbé masszív a formaterv, sokkal lágyabbak a vonalai, vékonyka tetőoszlopai és hangsúlyosabb sárvédőívei vannak. Tökéletes az 504 Coupé sziluettje, ahogyan az egy elegáns kétajtóshoz illik. A lámpák elöl laposak és a kezdetekkor még osztottak voltak, hátul pedig a ma is használt hármas oroszlánkarom-motívum világít. A Pininfarina-504-es tengelytávja 255 centi, így 19 cm-rel rövidebb a négyajtósnál. A karosszéria hossza 11 centivel rövidebb, 436 cm lett. Ezzel arányai is jóval sportosabbak.
Közvetlenül az Alfa Romeo Spider mellett, a Pininfarina műhelyében készültek a karosszériák, melyeket aztán a Peugeot-hoz szállítottak Sochaux-ba, ahol beszerelték a hajtásláncot. A jó vezethetőséget szolgálta az elöl MacPherson, hátul kanyarstabilizátorokkal ellátott, csatolt lengőkaros futómű és a fogasléces kormánymű. Az 504-est négy tárcsafék lassította. A Pininfarina neve és az autó különlegessége miatt nem volt drágább Peugeot az 504 kupé változatánál, érdekes módon még a kabrió is olcsóbb volt nála.
Dinamikus formát rajzoltak ugyan az 504-esnek, de a motorok megmaradtak a jól ismert négyhengeresek. Először 1,8 literes, mechanikus befecskendezős, nyomórudas változatban, 103 lóerővel. 1970-ben vezették be az alig erősebb, de jóval nyomatékosabb kétliteres motort. A 2,7-es, dupla karburátorral szerelt V6-os 136 lóval csak az 1974-es frissítést követően érkezett meg az 504 kupéba.
Amikor beköszöntött a ’80-as évek, már átfogó megújulásra volt szüksége, így fényezett lökhárítókat, modernebb lámpákat és könnyűfém kerekeket kapott. 1983-ban – tehát a gyártás utolsó évében – pedig már számítógépes diagnosztikai rendszere is volt az autónak.
Nagy sikere volt az 504-esnek, magas ragú emberek választották. Kéttónusú fényezéssel rendelte meg kabrióját egy monacói diplomata, aki rögvest a Chapron karosszériás műhelyhez vitte autóját, hogy levehető keménytetőt tervezzenek rá. Enzo Ferrari is az 504-est választotta, a Commendantore három éven keresztül használt Peugeot 504-est, miután a ’60-as években 404-essel járt.
Rengetegszer bizonyíthatott versenyen is az 504-es Peugeot, de mind közül talán az 1978-as Safari Rally a legizgalmasabb. A Peugeot két szedánt és három kupét indított a versenyen, ám az autók sorra estek ki a futamon, végül csak Jean-Pierre Nicolas és Jean-Claude Lefébre kupéja maradt. A páros sokáig autózott a mezőny előtt, aztán őket is elérte a baj. Az utolsó napon kőfalnak hajtottak, az autó eleje megsérült és a hűtő is kilyukadt. Folyamatosan töltötték bele a vizet, végül a V6-os, és az ekkorra már nagyon megviselt 504-es kibírta a versenyt. Első helyen végeztek az autóval.
Nagyjából harmincezer darab készült a Pininfarina tervezte párosból, ennek háromnegyede kupé karosszériával. Ma már megbecsült veteránokká váltak ezek az autók, ami cseppet sem csoda. A Peugeot egy olyan korszakából származnak, melyre mindig jó visszaemlékezni. Nemcsak a formák, hanem a versenysikerek és a megbízhatóság miatt is.