Wokingban mindig csinálnak valami olyat, ami egész egyszerűen túl kemény ahhoz, hogy utcára engedjék. Ilyen a McLaren Senna GTR is. Ezzel az autóval nem lehet elmenni a boltba, de még csak a közeli sarokig sem, és nem csak azért, mert nem kap rendszámot, hanem azért mert fennakad egy falevélen is. A Senna GTR arra való, hogy versenypályán használják. És nem kaparinthatják meg túl sokan, mert csak 75 darab készül belőle. Ennek ellenére már akad eladó. Nagyjából 530 millió forintért.
Ez részben annak is szól, hogy rettentően ritka. Részben pedig annak, hogy tényleg versenytechnika van karbonba csomagolva. Már az utcai McLaren Senna sem egy szerény gép, sokan kritizálták is a formája miatt, de mindennek funkciója van rajta. Az aerodinamika pedig a GTR-nél fokozottan fontos, ezért rengeteg apró vagy épp látványos terelők és örvénygenerátorok vannak rajta.
LMP1-stílusú véglapok vannak a hátsó szárny mindkét oldalán, mely 250 km/órás sebességnél 1000 kg leszorítóerőt termel (összehasonlításképp a Sennáé 800 kg-ot). A szárnyat hidraulika vezérli és folyamatosan mozog annak érdekében, hogy mindig a helyzetnek megfelelő pozícióban álljon. DRS is van, de működik légfékként is, így 3 g-vel képes lassulni a Senna GTR.
Rádiórendszer, VBOX HD adatrögzítő, FIA által jóváhagyott hatpontos övek és rengeteg szénszálas panel van az utastérben. A karbon kagylóülések azért megmaradtak, hogy ne csak egyedül élvezhesse a pályázást a vezető. Sok cuccot dobtak ki belőle, de a versenyautók esetében olyan hizlaló tényezők vannak, mint a pneumatikus emelőrendszer. Ennek ellenére a Senna GTR súlya folyadékok nélkül 1188 kg.
M840TR-nek hívják azt a 4 literes, szárazkarteres, biturbó V8-ast, ami a Senna GTR-ben van. Mivel nem kellett semmilyen közúti autóknál használatos normához igazodniuk, ezért alaposan átdolgozták a dugattyúktól a kipufogóig az egészet. Így 825 lóerős és 800 Nm nyomatéka van, amivel 2,8 másodperc alatt gyorsul 100-ra.
