1985-ben kezdődött meg a fejlesztés a Lamborghininél, ahol egy olyan autó volt a cél, mely méltó utóda lehet a Countach-nak. A Project 132 munkanéven futó sportautónak már át kell lépnie a 315 km/órás határt és a formát a híres Marcello Gandini rajzolta. A vállalat azonban a Chrysler Corporation kezére került, ezzel együtt a fejlesztés és a formaterv is. Gandini bosszankodott is az 1990-ben bemutatott Diablo végleges autó jóval lágyabb vonalvezetése miatt. 2884 darab készült belőle, a gyártás pedig 2001-ben állt le, mégis akad belőle még egészen új darab, méghozzá a széria legvégéről.
Luc Donckerwolke végezte az utolsó simításokat a Diablón, mely ekkora már elhagyta a bukólámpát és a VT 6.0 összkerék-hajtást is kapott. Az SE limitált széria pedig 2000 végén jelent meg és mindössze 42 darabot készítettek belőle. Ennek fele a napkeltét jelképező Oro Elios árnyalatot kapta, a másik fele pedig az alkonyatot szimbolizáló Marrone Eklipsis festést kapta. Ilyen ez a 30 kilométert futott VT 6.0 SE is, mely valószínűleg az utolsó új Lamborghini Diablo.
6 literes, V12-es motorján magnézium szívótorok van, rövidebb kéziváltót kapott és rengeteg karbon elemet a géptérbe. 550 lóerős és 620 Nm nyomatékú, összkerék-hajtása 41:59 arányban hajt előre és hátra. Kevesebb mint 4 másodperc alatt gyorsul 100-ra az 1625 kg-os Diablo, a végsebessége pedig 340 km/óra. A beltér tökéletesen harmonizál a barna fényezéssel és az olaszok szokása szerint mindent bőrbe varrtak benne. Prémium hifi és DVD alapú navigációs rendszer található még a Diablóban.
2008-ban vette meg az amerikai piacos sportautót egy gyűjtő, aki temperált garázsban tartotta és csak négy évvel később adta tovább. Következő tulajdonosa sem szaporította benne a kilométereket. Az autóért az előzetes becslések szerint 230 millió forintot fizet majd az, aki a legtöbbet ajánl érte a Sotheby’s aukcióján.
