Volt egyszer, hol nem volt, volt egy kissrác Kaliforniában. Tíz éves volt, amikor a bátyja hazaállított egy negyedik generációs Toyota Suprával. Szép, szép, kár, hogy ilyen öreg, gondolta hősünk, Tho Nguyen. Aztán egy héttel később bemutatták a mozikban a Halálos iramban című filmet. Innentől egyetlen célja volt Thónak: megszerezni valahogy a tesótól az ekkor már imádott Suprát.
Erre aztán várnia kellett jó másfél évtizedet, de a végén csak az övé lett a Toyota – el is kezdte átalakítani. A gyári optikát erősebbnek érezte mindenféle tuningpiaci túlzásnál, viszont eddigre már egészen erős nevet szerzett magának a helyi gyorsulási közösségben, szóval nem maradhatott szégyenben. Az ikerturbót egy darab, nagyobb feltöltőre cserélte, módosította az üzemanyag-ellátó rendszert, és kicserélte a motorvezérlést. Az így kapott 970 lóerővel már elégedett volt, amíg egy Nissan GT-R el nem kente a száját.
Ekkor jött a második fázis. A soros hathengeres 2JZ blokkot teljesen átépítette. Új dugattyúkat, hajtókarokat és hengerfejet vásárolt, módosította a szelepemelőket és a szeleprugókat, lecserélte a szívórendszert és még nagyobb turbófeltöltőt épített be. Három nagykapacitású üzemanyag-szivattyú táplálja a befecskendezőket, az égéstermékek titán-karbon kipufogórendszeren távoznak a motorból.
1260 lóerős, 1280 Nm, maradhat? Ez igen, viszont az erőátvitel nem: új tengelykapcsoló, kézi sebességváltó és 89 mm átmérőjű kardántengely kellett, hogy biztonságosan hátra juttassa az erőt. A hátsó kereket széles, pocakos gumikkal (276/60 R15) szerelte fel: ezek elsősorban a versenypályán praktikusak, de száraz aszfalton közúton is ezt használja.
Az autó fél mérföldön (800 méter) 300 km/órára gyorsul fel. Ez viszont nem látszik rajta: szinte teljesen eredeti állapotú, leszámítva egy szolid kerékív-szélesítést. A következő cél a 315 km/óra – kérdés, hogy ehhez milyen motortuningot tart elegendőnek.
