A kilencvenes évek közepén még tisztább volt az autógyártók szerepe. A Ferrari kétajtós sportkocsikat gyártott, maximum a motor helyzete változott, néha bekerült hátra két ülésnek látszó bőrsáv, és kész.
Akkor egy-egy halvány próbálkozáson túl nem találkozhattunk egyéb karosszériaformával, de aki nagyon akart, és rendelkezésére állt a világ összes pénze, az rábeszélhette az olaszokat néhány kombi legyártására. No nem a Ferrarit, hanem a Ferrarik formatervéért felelős Pininfarina studiót.
Világhírű, és világra szólóan gazdag autómániásként a Brunei szultán családjánál jelentkezett az igény egy praktikus kivitelre. Név szerint Jefri Bolkiah herceg állt elő az ötlettel (teljes neve: Pengiran Digadong Sahibul Mal Pengiran Muda Jefri Bolkiah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar Ali Saifuddien Sa’adul Khairi Waddie), akinek 18 gyerekkel érthető volt a családi autó iránti olthatatlan vágy.
A Pininfarina vállalta a kihívást, és nekiestek a 456-osnak. Húsz centiméterrel nyújtották meg az eredeti autót, így 4,9 méter lett a teljes hossz, hátra plusz ajtó került, és természetesen egy ötödik a csomagtartóhoz. Az általuk átalakított kombiból (456 Venice – a név mögött nincs nagy csavar, Velence városa előtt tiszteleg a különleges kivitel) 7 darab készült összesen, amiből hat került a szultáni családhoz (eredetileg hetet rendeltek, de a herceg meggondolta magát, és csak hatot vett át), az utolsó sorsáról nincs pontos információnk.
Darabját 1,5 millió dollárért gyártották le, ami még mai árfolyamon is szédítő összeg, hát még 25 évvel ezelőtt.
