1959-ben, amikor a negyedik generációs Cadillac Eldorado megjelent, akkor még az amerikai autóipar nem ismert határokat. Nagyobb, szélesebb és hosszabb lett, mint volt és talán az egyik legjellegzetesebb autó lett a korszakból. Abból a korból, amikor még a japánok nem raboltak rá a vásárlókra és az olajválság nem tépázta meg a hatalmas, V8-as motorokat.
Igazi luxusautó a Cadillac Eldorado Brougham, melyből 99 darabot készített a Pininfarina, hogy kevéske vásárló megtapasztalhassa, milyen az olasz stílus. Ez a változat rövidebb, keskenyebb és alacsonyabb is, hogy légiesebb legyen a megjelenése. Stephen Barton célja viszont nem az volt, hogy gyári állapotában maradjon egy ilyen autó.
15 évvel ezelőtt Barton az egyedi építéseket koronázó Don Ridler-díjra hajtott vele, ahol a kreativitást, a mérnöki munkát és a kiváló kivitelezést egyaránt nagyra értékelik. Shooting brake-et építettek az autóból, amihez át kellett dolgozni a karosszériát, így már csak kétajtós, valamint ráillesztették a Chevrolet Nomad tetejét.
Stílusát megőrizték, de a lökhárítótól a hátsó lámpáig minden teljesen egyedi az autón, amit Cadmadnek hívnak. Mindezt teljesen egyedi vázra tették rá és a futóműve is kézzel készített alkatrészekből és Baer 6 dugattyús fékekből áll.
Transaxle elrendezést választott a hajtásláncot készítő Nelson Racing Engines, amiben a C5-ös Corvette-ből származó 4L60E automata váltó a hátsó tengelyhez került. A motor 632 köbinches, vagyis 10,4 literes, V8-as. Irgalmatlan 1025 lóerőt tud és 1290 Nm nyomatéka van, így már nem csoda, hogy simán elhúz egy Cadillac CTS-V mellett.
18 colos EVOD Industries kereken gurul az őrült Cadillac, amit Fawntana Rose és Titanium Silver árnyalatúra fényeztek. 4000 munkaórát szántak arra, hogy elkészítsék és lefényezzék a karosszériát. Szomorú, hogy Stephen Barton már nem élhette meg azt, hogy az egyedileg épített Cadillac shooting brake elnyeri a Don Ridler-díjat.