Az ’50-es évek elején a General Motorsnál megszületett a gondolat, hogy könnyű és erős, kétüléses sportautóra van szükség, amire a Corvette lett a megoldás. Az üvegszálas karosszériás, kétüléses, nyitott autó iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott, amit a Plymouth is megirigyelt.
Egy évvel később, az 1954-es Chicagói Autószalonon be is mutatták a Belmont tanulmányautót, ami szintén üvegszálas karosszériát és kétfős utasteret kapott, valamint nyitható vászontetővel képzelték el a sorozatgyártású modellt. De elvitték még abban az évben a New York-i Motoramára, ahol korábban a Corvette-et is bemutatták.
Az arányai azonban furcsák voltak, mert a korabeli Plymouth szedánok alvázát használták a koncepcióhoz, amit Virgil Exner tervezett. Inkább tűnt egy kétüléses kabriónak, mint sportos roadsternek. A hatalmas, ívelt lemezfelületek és a nagy mennyiségű króm szintén ezt a támasztotta alá. Különlegesek az első lámpák, melyek süllyesztettek, eléjük pedig díszes rács került.
A motorja 3,9 literes, V8-as volt, ami 150 lóerőt tudott, 3 sebességes Hy-Drive váltó csatlakozott hozzá.
Eredetileg a Plymouth Belmont tanulmányautót világoskék-metál színben mutatták be, később azonban pirosra fényezték. Az autó szerepelt a pár évvel később bemutatott Bundle of Joy című filmben, valamint a Mister Coryban Tony Curtisszel. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy eljusson a sorozatgyártásig, egyetlen példány készült el belőle, amit azóta Concours d’Elegance-okon láthat a közönség.
