1988 szeptemberében kezdték meg a második generációs BMW M5-ös gyártását. Az előkészített és lefényezett karosszériák a BMW dingolfingi gyárában készültek, amiket aztán az M GmbH gerchingi üzemébe szállítottak, hogy kézzel két hét alatt készre szereljék az M5-ösöket. Az E34-es volt az utolsó kézi összeszerelésű M-es BMW. 12 254 darab készült belőle, míg utódjából már bőven több mint 20 ezer darab.
Ez egyéb más tényezők mellett remekül mutatja a sorozatgyártás hatékonyságát. Egyúttal megágyaz annak, hogy az E34 M5 gyűjtői darabbá érjen.
Cecotto, Winkelhock, 20 Jahre Motorsport Edition és Elekta – mind egy limitált szériát jelöl, de nem kell feltétlenül ezeket keresni, hogy az ember ráakadjon valami különlegesre. A Bring A Traileren például hirdetnek egy európai specifikációs, 1995-ös BMW M5-öst, ezüst színben, ami roppant szép állapotban van, pedig szinte mindenhol járt már a nagyvilágban.
Persze, ez sem gyakori. Balkormányos, hatsebességes kézi váltóval és 3,8 literes motorral szerelt M5-ből mindössze 404 darab készült. Az S38-as, hengerenkénti pillangószelepes sorhatost könnyebb dugattyúkkal, átdolgozott szívó- és kipufogóoldallal, valamint új motorvezérlővel 335 lóerősre izmosították.
Belül szövet és Alcantara kárpitozású, kívül Arctic Silver nevű ezüstmetál színű az autó, mely európai specifikációjú, mégis Japánban helyezték forgalomba először. Ezt követően megjárta a Közel-Keletet, most pedig New Jersey-ben árulják. 25 év alatt csak 42 ezer kilométert futott az M5, amire Supersprint kipufogórendszer került.
Részletes dokumentációval, makulátlan állapottal bizonyára kinézte már magának pár fanatikus vagy épp gyűjtő a kevés kilométeres M5-öst.
