Ínyenc fogással készült a BMW az 1997-es Tokiói Autószalonra. Ekkor leplezték le a Z07 koncepciót, az autót, amit az 1956-tól ’59-ig gyártott, gyönyörű formájú 507 Roadster tiszteletére készítettek. Annyira szerette a közönség a Z07-est, hogy a BMW-nél úgy döntöttek, a millenniumra limitált szériás modellt csinálnak belőle, ez lett a Z8.
Alig kellett reszelni a koncepción, a technika szériaérett volt, csak az autó karosszériája volt merőben más, mint a korszak többé BMW-je. A Z07-eshez képest a szélvédőt húzták magasabbra és egyéb apró aerodinamikai változások mellett csukható vászontetőt kapott. Még a felniket is meghagyták, csak a szárnyas anyák kerültek le róluk. A tervezőcsapatot egyébként Chris Bangle vezette, a külső formaterv Henrik Fisker munkája, a belsőért Scotty Lempert felelt.
Múltidéző kormány négy, apró fémpálcákból álló küllőiből csak hármat tartottak meg, de a bőrrel, fényezett beltéri elemekkel és középre helyezett, enyhén a vezető felé fordított óracsoporttal megmaradt a retrós stílus a Z8 belterében. A letisztultság érdekében pedig néhány funkciót összevontak, például a tükröket és az elektromos ablakot azonos gombbal lehet állítani. Hogy látványosabb és gyorsabban reagáló legyen, a hátsó lámpák neoncsövesek, amik a BMW szerint az autó teljes élettartamáig világítani fognak.
Kézzel szerelték össze a Z8-asokat, ezért lehetőség nyílt arra, hogy mind az 5703 példány egyedi darab lehessen. Akiknek pedig futotta Z8-asra, azok éltek is ezzel a lehetőséggel, így szép számmal akadnak egész szokatlan színű darabok is. Ennek ellenére a világ egyik leghíresebb titkos ügynökének, James Bondnak csupán egy egyszerű ezüst jutott.
Ekkoriban kezdett nagyobb teret kapni a BMW Individual részlege, a tulajdonosok még egy kis könyvet is kaptak Z8-asuk születéséről. Emellett a BMW azt is vállalta, hogy 50 évre elegendő alkatrészt tart raktáron hozzá. Minden modellhez járt egy tökéletesen passzoló kemény tető a karosszéria színében, mely kiegészítette a Z8-as vonalait.
Dingolfingban készült a teljesen alumínium térváz, az összeszerelést pedig kézzel fejezték be Münchenben. A hosszú gépháztető alatt az E39-es M5-ösből származó S62-es 4,9 literes, szívó V8-as van. Itt is 400 lovas és 500 Nm csúcsnyomatékú. A gyári adatok szerint 4,7 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre a kétüléses roadster, a végsebességét pedig elektronikusan korlátozták 250-re (korlátozás nélkül 290 km/óra). Az amerikai Car and Driver magazin tesztje szerint gyorsulásban, kezelhetőségben és fékezésben is túlteljesítette a Ferrari 360 Modenát. A Road & Track magazin 0,92 G-s oldalgyorsulást mért.
Még a Z8-asnál is akad ritkább, az 555 darabban gyártott Alpina V8 Roadster. Az Alpina Roadstert a Z8 gyártásának 2002 júniusi leállítása után kezdték gyártani 2003 októberéig. Tekinthetünk rá amolyan búcsúkiadásként.
M62-es kódú, 4837 köbcentis V8-as került a motortérbe, melyhez a kézi helyett ötsebességes Steptronic automata váltót csatlakoztattak. 381 lóerőt és 520 Nm nyomatékot tud az Alpina-tuningos nyolchengeres. Végsebességét 260 km/órában korlátozták. Alpina-specifikus műszeregységet, valamint a kormány mögé helyezett fokozatkijelzőt és az eredetinél finomabb Nappa bőrkárpitozást kapott a beltér.
20 év telt el a Z8-as premierje óta, és a BMW terve határozottan működik. A V8-as roadster igazi instant klasszikus lett.
