Lynn Pfenning gyermekkorában menthetetlenül beleszeretett családi autójukba, egy 1967-es Volkswagen Typ 3 fastbackbe. Az apja által hajtott kocsi nem az első Volkswagen volt a családban, ám miután a Bogárral elütöttek egy tehenet Észak-Dakotában, valamit tenni kellett.
Az autó nyolc évig szolgálta ki Pfenningéket, majd egy helyi farmernek adták el, így mindig a látókörben maradt az eredetileg világoskék négykerekű. A kocsit később, mivel senki sem használta, eltették egy pajtába, és húsz évig nem is igazán nyúltak hozzá. Időközben a kis Lynn felnőtt, és vissza-visszajárt a tulajdonoshoz, aki kötötte az ebet a karóhoz, és nem adta el neki az autót.
2013-ban aztán emberünk megkérte egy barátját, hogy érdeklődjön a Volkswagen felől. Meglepetésre neki már eladták az akkor 48 éves autót, töredékéért annak, amennyiért Lynn megvette volna. Mivel hosszú ideig munkásautóként használták a farmon a kék limuzint, nem volt túl jó állapotban, amikor elhozták onnan. Komoly felújításba kezdett tehát Pfenning úr, aki 38 év alatt szerezte vissza az egykori családi autót.
A restaurálás nem kevesebb, mint négy évig tartott. Ez idő alatt 40 ezer dollárt, átszámítva körülbelül 13 millió forintot költött a Typ 3-ra, melynek többek között törött volt az ajtaja és az eleje, valamint egyszer a motortere is kigyulladt egy oda magát befészkelő egércsalád miatt.
Az autóba az eredeti helyett egy nagyobb, 1,8 literes motor került, a fényezés pedig a kék helyett vörös lett. Ez az árnyalat kifejezetten népszerű volt az 1930-as évek hot rodjain. A felújított Typ 3 2018-ban nyerte első komolyabb díját, amikor az észak-dakotai állami vásáron a legjobb oldtimernek választották. A 83 éves édesapa ekkor látta először az egykori családi verdát, alig hitte el, hogy ezt egykoron ő hajtotta.
Azóta a Volkswagent több versenyre is nevezték, és a legtöbb eseményről elhoz egy-egy kisebb-nagyobb trófeát.
