1970-ben, tehát pont 50 éve mutatkozott be a Mercedes-Benz C111-es a Genfi Autószalonon. Ezekben a sportautó tanulmányokban egy rakás új technológiát és hajtást próbáltak ki. Ezért is született belőle összesen 16 példány. Üvegszálas karosszériába csomagolva multilink hátsó felfüggesztés, különböző belterek és klíma is volt a C111-esekben, de a lényeg sokkal inkább a többféle motor.
188 lóerős volt az az OM616 kódjelű dízelmotor, amit a C111-esbe szereltek, később aztán az OM617-es öthengeres turbódízel került bele, ami 4500-nál 228 lóerőt teljesített. Ezzel dízelekre vonatkozó rekordot is döntöttek 1978-ban az olaszországi Nardóban, 322 km/órás sebességgel száguldott a Mercedes C111. Ebben segítségére volt az egészen remek 0,191-es légellenállási együttható. 316 km/órás sebességgel haladt 12 órán át és közben az átlagfogyasztása 16 l/100 km.
1979 májusában már a 4,8 literes, V8-as motorral és KKK turbófeltöltővel szerelt 500 lovas C111 állított be rekordot. Ezt Hans Liebold 1 perc 56,67 másodperc alatt érte el. Az autó 403,78 km/órás sebességet tudott. A 16 elkészült C111-esből 2 dízelmotoros változat és egy nyolchengeres készült. A többi a mindezek előtt megjelenő Wankel-motoros verzió.
Először még az M950F nevű háromrotoros motorral készült el a C111-es, egy évvel később hozzácsaptak még egy tárcsát, így a teljesítménye már 350 lóerő lett. A végsebessége 300 km/óra. Az autó a feltűnő Weissherbst nevű narancssárga metálfényezést kapta és sirályszárnyas ajtókat. Ez volt az első jármű a világon, amelyet teljesen számítógépen terveztek. A technológia nem csak lehetővé tette a Mercedes számára a dinamikus terhelések kiszámítását, de négy hónappal rövidítette le a fejlesztési időt.
Hiába írtak üres csekkeket a Mercedesnek a gazdagabbnál gazdagabb ügyfelek, a vállalat nem egy szupersportautót szeretett volna csinálni, hanem egy Pagoda alá pozicionált kis sportautót. Talán jó pénzért átgondolták volna a méregdrága C111-es gyártását, amiért bármennyit megadtak volna, de közbeszólt a közelgő olajválság.
