Hétfőn délután számoltunk be arról, hogy közúti veszélyeztetés miatt indult eljárás egy 23 éves autós ellen, aki mentőautó előtt büntetőfékezett.
A 23 éves férfi nyílt levélben (pontosabban egy Facebook-posztban) meséli el a történeteket az ő szemszögéből, és azt is, hogy mennyire bánja a dolgot. (A szöveget szerkesztetlenül idézzük.)
Sziasztok! Én voltam az elkövető. Viszont a cikk nem fedi a teljes valóságot, és több apróbb részletet nem tartalmaz, de ez nem mentesít fel semmi alol. A mentős csak megkülönböztető fényjelzést használt, de tisztába vagyok vele, hogy így sem lett volna szabad megelőznöm. Viszont a legfontosabb, hogy büntető fékezés nem történt amivel gátoltam volna a mentő előrehaladását, és eszem ágában sem volt a mentőst hátráltatni. Az bosszantott fel leginkább, hogy miért haladt ilyen lassan (50-60 km/h) miközben sérültet visz. Viszont amit rendkívül szégyellek, hogy a kihalgatáskor közölték hogy beteg sérülséséből adódóan csak ilyen sebbességgel tudott közlekedni. Ez sokkolt, és szó szerint borzalmasan éreztem magam. Beismerő vallomást tettem, elismertem hogy hibáztam, viszont a cikk nem fedi a valóságot. Eszem ágában sincs kitérni a felelőség alol, vállalom a következményeket, hiszen Én hibáztam! Elfogadom Mindenki véleményét, mert ha az én hozzátartozóm ült volna abban a mentőben, én is hasonlóan vélekednék Hozzátok! Ilyet nem szabad csinálni, ezt megtanultam egy életre. Bocsánatot kértem minden érintettől, mert aki hibázott, az egyedül én voltam, és megédemlem a következményeket!
