1952-ben indult a Ferrari 250-es sorozatának története, amikor a 250 S Berlinetta prototípussal rajtoltak a legendás Mille Miglia futamon. Nem volt könnyű felvenni a versenyt a Mercedes-Benz W194-essel, amivel olyan pilóták versenyeztek, mint Rudolf Caracciola vagy Hermann Lang. A hegyi szakaszok kanyarjaiban viszont jól teljesített a Ferrari, így be is húzták a győzelmet.
10 évvel később aztán megjelent – a jelenleg a világ legdrágább autójaként számontartott – 250 GTO, de az ilyen versenyautók inkább vitték a pénzt, ezért a 250-es alapjaira utcai autókat is épített a Ferrari. 2,4 és 2,6 méteres tengelytávú alvázakra aztán nyitható tetős, kétüléses kupé és igazi GT-k is születtek. Korábban négyüléses modell csak nagyon kis példányszámban készült és ezen változtatniuk kellett.
1959-ben készült el a prototípus és 1963-ig gyártották a Ferrari 250 GTE-t, amiből majdnem 1000 darab kelt el. 11 500 dolláros indulóáron kínálták akkoriban a 2+2 üléses túrakupét és vitték is. Ez aztán nagyban hozzájárult a Ferrari pénzügyi jólétéhez az 1960-as évek elejére.
2,6 méteres tengelytávú alvázra (LWB) készült a GTE, de a 240 lovas, 3 literes Colombo V12-est előrébb kellett tolni az orrában, hogy biztosan maradjon elég hely az utastérnek. Így sem vált belőle limuzin, a hátsó két helyet továbbra is inkább gyerekeknek javasolták.
Leeresztett gumik vannak a kicsit rozsdás Borrani kerekeken és az ezüst karosszériát vastag porréteg borítja azon az 1961-es 250 GTE-n, amit egy kaliforniai garázsban találtak. A világos kék metál karosszéria és a fekete-piros bőrbelső is az eredeti, akárcsak a három Weber karburátoros motor. Ebben az állapotában 265 ezer dollárért, tehát valamivel 80 millió forint felett hirdetik.
