A kilencvenes években komoly képzelőerőről tett tanúbizonyságot a Peugeot. A 106-os alapmotorjaival igazi városi cukorfalat volt, de Rallye, majd GTI verzióban kétszer, két és félszer több teljesítményt tolt gazdája vigyorgó képébe – igazi racionális örömautó volt azoknak, akik sem egy vagyont nem akartak sportautóra költeni, sem az első kanyarban nem szerettek volna felcsavarodni egy villanyoszlopra.
Gyerekkorából emlékezhetett még ezekre a bájos méregzsákokra Philippe Duperray, de amikor fillérekért megvett egy lekoszlott 106-ost, valamivel ambiciózusabb terveket szövögetett.
Szerzett egy Mitsubishi Lancer Evo IV-est, és levágta annak a teljes karosszériáját – nem maradt más, csak a padló, a hajtáslánc és a futómű. A Peugeot-ból aztán pont ezeket eldobta, majd ráhegesztette a Mitsubishi padlójára, mintha csak Matchboxokat operálna át.
Az nem szárny. EZ szárny!
Persze a méretkülönbség jelentős volt, ezért kiszélesítette a kerékdobokat, aztán megerősítette és bukókerettel szerelte fel a karosszériát. A nyílászárókat, a repülőgépre méretezett (amúgy a hátsó szélvédőn kilógatott) szárnyat, a motor borítópaneljeit, a műszerfalat szénszálas kompozitokból formálta meg – így lett egyszerre harcias és könnyű az autó.
Ezek után jöhetett a motortuning. A kétliteres motort 2,3-asra fúrta fel, kicserélte a dugattyúkat, a hajtókarokat, a vezérműtengelyt, a szeleprugókat és az injektorokat. A motorra behemót Garrett turbót szerelt (a töltőnyomás 1,8 bar), a kipufogógázokat saját tervezésű és kivitelezésű csőkígyó vezeti el a külvilágba. A sebességváltó szekvenciális darab a Quaife-től, az első fékeket az XYZ Racing, a hátsókat a Brembo adta.
Töltőlevegő-hűtő van, világítás nincs
Egy ilyen autó soha nincs kész: most, nyolc év után épp 670 lóerőnél és 850 Nm-nél tart a projekt, miközben a menetkész autó 1030 kilót nyom. Közúton persze nem használható, de ez nem is volt cél: az alábbi videó jól mutatja, mi a Peugo-bishi 106 Evo igazi otthona. Nézd meg, ámulj!
