1988 szeptemberében indult meg a második generációs BMW M5 gyártása. Az egész azzal kezdődött, hogy a BMW dingolfingi gyárában elkészítettek egy fényezett karosszériát, ezt aztán a BMW M GmbH-hoz szállították a München közelében lévő Garchingba, ahol két hét alatt kézzel szerelték készre a sportlimuzint. 12 254 darab E34 kódjelű M5 készült, ami igazi ritkasággá teszi. Egyúttal jól mutatja azt is, hogy mennyire nem volt hatékony a gyártás. Nem véletlenül volt ez az utolsó kézzel készített M-es BMW.
Szolidan díszítették az M5-öst, a kis logók, a fékek hűtését segítő alufelnik és a lökhárítók toldata, valamint az oldalszoknya azért árulkodó. A Las Vegasban hirdetett autót viszont az élénkpiros színe és a hihetetlenül szép állapota miatt is érdemes megnézni. 50 359 km gyakorlatilag nyomtalanul telt el az E34-es életében. A szürke bőrkárpiton sehol egy repedés vagy kopás. Talán a legmenőbb ’90-es évekre emlékeztető kiegészítője nem is a kazettás magnó, hanem a drótos autótelefon a kézifékkar mellett.
Míg Európában 1991-ben már a nagyobb motorral (S38B38) készültek az M5-ösök, addig az amerikai vásárlók számára megmaradt a 3,6 literes változat a szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírások miatt. A hengerenkénti pillangószelepes sorhatos 311 lovas teljesítményét 6900-as fordulaton adja le, a piros mező pedig 7200-nál kezdődik. Nem könnyű gép, több mint 1,6 tonna az M5-ös, de még így is megfutja 6,3 másodperc alatt a 100-as sprintet (ügyesen kell bánni a hatgangos Getrag kézi váltóval), limiter nélkül pedig 260 felett is hasíthat.
Majd’ 22 millió forintnak megfelelő amerikai dollárt kérnek ezért a tényleg makulátlan, keveset futott M5-ösért. Ez egy nagyon szép, új BMW ára, viszont errefelé sem sokkal olcsóbbak az ehhez hasonlóan újszerű E34 M5-ök. Klasszikussá érett.