Az alábbi felvételt egy kőbányai körforgalomban rögzítette a Budapesti Autósok egyik olvasója, akinek óriási gratuláció, hogy ilyen gyorsan tudott reagálni a helyzetre.
Néhány hete pedig egy fővárosi balesetei helyszínelő akadt ki elég rendesen, amikor szembe ment vele egy autós a körforgalomban.
És a lengyel suzukist láttad már, aki hatalmast repült egy körforgalomban?
Honnan is ered a körforgalom?
A kör alakú csomópontokat, körbe rendeződött kereszteződéseket már régóta ismerték és használták a szekeresek-autósok-motorosok. Talán a legnevezetesebb, bár közel nem a legrégebbi ilyen helyszín a párizsi Diadalív körül már 1907-ben körben szervezett forgalmi rend. De hogy a körforgalomban haladóknak elsőbbségük legyen a behajtásra készülőkkel szemben, kései találmány.
Európában a ’60-as években kezdett el terjedni ez a közlekedés-szabályozási megoldás, miután brit tudósok (ki más!), az Egyesült Királyság Közlekedés-kutató Intézetében kidolgozták a ma ismert működési elvű körforgalmú utak rendszerét. Kimérték és igazolták, hogy a körforgalmi rend azonos forgalom mellett tizedével több jármű átengedésére képes, mint egy sima kereszteződés, ugyanakkor biztonságosabbá is teszi az utak metszéspontjain való áthaladást.
Érdekes, de az USA-ban sokkal később, csak a ’90-es években indult meg a körforgalmak kiépítésének terjedése. Itt sokkal inkább az amerikai filmekből is jól ismert négy stoptáblás kereszteződéseket használták, miután az ’50-es években sok negatív tapasztalatot szereztek egy kísérletsorozattal. Ebben nagy alapterületű kör alakú kereszteződéseket építettek, amelyekbe ugyan a hegyes szögben érkező autók gyorsan be tudtak csatlakozni, jobbkéz-szabály szerint, viszont ezek a nagy és rosszul szabályozott körforgalmak balesetveszélyesnek bizonyultak, ráadásul gyakran be is dugultak.
Az angol példát csak nagy csúszással vették át később, azóta ott is gyorsan terjed a körforgalmak kiépítése.
