Az ARO-k gyártása 1957-ben indult be Câmpulung Muscelban, és egészen 2006-ig folytatódott. Ez idő alatt a román terepjáróból egész komoly mennyiség készült, összesen 380 ezer járművet értékesítettek, ezek kétharmada exportra ment. Nemzetközileg is sikeres volt a márka, öt kontinens száztíz országába szállították a terepjárót, Olasz-, Francia- és Németországtól kezdve Kínán át egészen Kolumbiáig, Brazíliáig, az Egyesült Államokig.
Első típusuk a GAZ 69 licencváltozata volt, az IMS-57. Ezt 1964-ben váltotta le a frissített, modernizált M461, amiből 80 ezret gyártottak, de az általunk is ismert ARO képe csak a hetvenes évek elején született meg. Az ARO legendás 24-es sorozatát 1972-ben kezdték gyártani igen változatos karosszériakialakítással. A ponyvás alapmodell mellett akadt emelt tetős háromajtós, ötajtós kombi (ilyenből épült egyedi darab Ceausescunak), és 320-as elnevezéssel kisteherautó, platós verzió.
Ez a videó pedig a régimódi gyártásba enged betekintést, jól látszik, hogy modern automatizált sorok helyett inkább a kézi erő dominál.
Használták a katonák(ARO Dragon), erdészek, tűzoltók, és nem csak Romániában. A már említett külföldi export miatt rengeteg motorral szerelték a 24-es sorozatot, benzinesből nyolc, dízelből kilenc verzió található a Wikipedia oldalán, többek között Ford, Cosworth, Peugeot, Fiat, Toyota, Crysler erőforrásokat építettek be.
Az ARO egyre döcögősebben haladó szekerét amerikai befektetőkre bízta a román állam: 2003-ban a cég 68,7 százalékát privatizálták 180 ezer dollárért, egy kubai-amerikai befektető, John Perez vállalatának. A vételárért cserébe kétmilliós befektetést vállalt az új tulajdonos, valamint értékesítést az Egyesült Államokban. Ezekből semmi sem valósult meg, a gyár felszereléseit eladták, az ARO pedig 2006-ban csődöt jelentett.
