Rómában elszabadult a pokol a ’60-as évekre, egyre több bűncselekmény történt a városban, ez az állapot pedig kezdett felülkerekedni az igazságszolgáltatáson. Már csak azért is, mert a rendőrségi Alfa Romeo 1900-asok és az 1600-as Giuliák nem tudták tartani a lépést a bűnözők erősebb autóival. Már a sokadik bankot fosztották ki azok a rablók, akik aztán egy Jaguar MKII 3.8-cal menekültek, de ezúttal nem egy Alfa Romeo iramodott a banda nyomába, hanem egy Ferrari 250 GTE. Nem is tudtak meglépni a pénzzel.
Giovanni Gronchi volt ekkoriban Olaszország elnöke és tanácstalanul kopogtatott ujjával a fa íróasztalon. Megoldást kellett találni Róma problémájára, a bűn visszaszorítására. Armando Spatafora beceneve a párduc volt, ő volt a legsikeresebb és leghíresebb római rendőr. Az ő kérésére Gronchi elnök úr felkereste Enzo Ferrarit és meggyőzte őt, hogy legyen partnere a bűnüldözésben. Két darab Ferrari 250 GTE-t kért, mert ha megelőzni nem lehet a rablásokat, akkor legalább az elkövetőket tudják utolérni. Olyan autókat, amivel ez lehetséges, csak Maranellóban gyártanak.
Mielőtt 1962-ben leszállították volna a római rendőröknek a két Ferrarit, Spatafora és három kollégája nagy sebességű tréningen vett részt Maranelloban. Spatafora az elkövetkező hat évet Ferrari fakormánya mögött töltötte. A kombináció valódi legenda lett, az alvilágban presztízskérdést csináltak abból, hogy egy autós üldözésben meg tudnak-e lépni a 250 GTE elől. Egyszer még a Spanyol lépcsőn is lezúztak a Ferrarival egy üldözés alkalmával. A Ferrari megsérült, a bűnözők viszont rács mögé kerültek.
Nem ez volt a Ferrari 250 GTE első balesete. Már rögtön a római átadás után is összetörték az autót, amit aztán visszaküldtek Modenába. Enzo Ferrari személyesen felügyelte, hogy mindent hibátlanul javítsanak. A két 250 GTE-t egyébként folyamatosan a Ferrarinál szervizelték és mindig a lehető legjobbat kapták. Enzo Ferrari egyúttal abban reménykedett, ha a Ferrari sikeres bűnüldöző lesz, akkor több nagyváros rendőrsége rendel majd belőle.
Squadra Mobile feliratot festettek a fekete Ferrari 250 GTE oldalára, a belterét nyeregbarna bőrrel kárpitozták. 3 literes, V12-es motorja 240 lóerőt tud. 250 km/órás végsebessége arra is alkalmassá tette, hogy az újonnan épült autópályán csípjék el vele a gyorshajtókat, vagy épp magas rangú vezetők limuzinját kísérje.
1968-ban leszerelték a kék villogós, rádiós Ferrari 250 GTE-t, négy évvel később nyilvános aukción adtak túl rajta. Tulajdonos viszont nagy becsben tartotta, és még olyan eseményekre is elvitte, mint a Coppa delle Dolomiti verseny. A futamon ráadásul a nyugdíjas Armando Spatafora vezetett és hozta el az ezüst érmet.
1977-ben még film is készült a történetből Poliziotto Sprint címmel. Ebben Maurizio Merli alakítja Marco Palmát, a fiatal detektívet, aki Ferrari 250 GTE-vel üldözi a rosszfiúkat. A film nem lett átütő siker, de jól mutatja, hogy mennyire a kultúra része lett a rendőrségen szolgáló Ferrari.
