Az 1940-es évekre már bevált, és elterjedt módszer volt az elektromos indítómotorok használata, de egy harctérre szánt eszköznek minden körülmények között indulnia kellett, akkor is, ha lemerült az akkumulátor. Egy Tigrist betolni elég nehéz, a bikázáshoz pedig nem mindig akadt másik tigris, ilyenkor, (és persze az akkumulátor kímélése miatt) jött jól a kézi indítás.
Mert hiába 23 literes a Maybach motor, ezt is át lehet forgatni emberi erővel, igaz kell hozzá némi segítség. A személyzet egy kurblival elkezdte hajtani a rendszert, ami egy fogaskerekes áttételen át felpörgette a lendkereket. Mikor elérte a tízezres fordulatot percenként, a kurbli melletti kis fogantyút kihúzva szerkezetet rákapcsolta a motorra, és a súlyos lendkerék lendületének elegendőnek kellett lenni, hogy elindítsa a motort.
Emellett egy 24 voltos, hat lóerős Bosch villanymotor volt a fő indító egység, vagy a főtengelyre lehetett közvetlenül külső, kisebb benzinmotort csatlakoztatni az indításhoz.
