1953-ban váltotta az Aston Martin DB2-est a DB2/4-es, ami tulajdonképpen az előd alaposan átdolgozott változata. Négyéves gyártási periódusa alatt 764 példány készült belőle, mielőtt átadta volna helyét a Mark III-nak, mely szintén inkább egy átfogó modellfrissítés volt. A filmben már újabb modellt használ a világ leghíresebb titkos ügynöke, de Ian Fleming regényében, a Goldfingerben még egy Aston Martin DB2/4 Mark III kormánya mögött menti meg a világot, és persze hódítja meg a hölgyeket.
Walter Owen Bentley tervezte a Lagonda-motor alapjait, melyet aztán a lengyel mérnök, Tadek Marek finomított a DB2/4 Mark III-ban. Ez a 2,9 literes, soros hathengeres motor dupla SU-karburátorral és az opciós kipufogóval 178 lóerőt tud. Ezzel az 1361 kg-os Aston Martin 9,3 másodperc alatt gyorsul 100-as tempóra, a végsebessége pedig 193 km/óra.
1959-ben az amerikai Road & Track magazin az ínyencek autójaként jellemezte a 7450 dolláros Aston Martin DB2/4-et. Tesztjükben kiemelték az autó erényei mellett az olyan hibákat, mint a túl nehéz kormányzás, a sprőd rugózás vagy a magas küszöbök. Az angolok ügyeltek a praktikumra is, ezért a klasszikus kupé helyett háromajtós lett.
Robert C. Grark, a Los Angelesben élő úriember rendelte ezt az Aston Martint, ami aztán 1957. október 9-én meg is érkezett a Satori nevű kereskedőhöz. Egy évvel később, 1958. december 2-án vehette át Grark a DB2/4-est. A balkormányos változatból egyébként valamivel több mint 80 darab készült (összesen 551 példányt gyártottak a Mark III-ból).
Számtalan tulajdonosa volt az Aston Martinnak, átesett egy komoly restauráláson is annak érdekében, hogy ma is ennyire frissnek hasson. Az autót most 120 millió forintnak megfelelő összegért árulja egy holland kereskedés, a Houtkamp, akik nem mellesleg remek képeket készítettek Amszterdam kihalt utcáin.
