1988-ban épp az Olasz Nagydíjról tért haza, amikor a repülőre várakozva Gordon Murray skicceket készített egy háromüléses sportautóról. Az ötlet mindenkit megfogott. Nem sokkal később Gordon Murray és Ayrton Senna látogatást tettek a Honda fejlesztőközpontjában, Japánban, ahol kipróbálták az NSX-et. Murray azt mondta utána, hogy hirtelen minden eddig referenciának használt autót, Ferrarikat, Lamborghiniket és Porschéket is felülírt a vezetési élménye.
Innen jött az ötlet, hogy – már csak a Forma-1-es kötődés miatt is – a Honda készítsen motort a McLaren utcai szupersportautójába. Több alkalommal is tárgyaltak róla, hogy szükség volna egy 4,5 literes V10-es vagy V12-es motorra, de nem sikerült megegyezni a japánokkal. Ezért a BMW Motorsport részlegéhez fordultak.
Paul Rosche az M70-es V12-es motor alapjait használva építette meg az S70/2-es, 60 fokos hengerszögű 12 hengeres motort, ami jóval erősebb volt annál, amit Gordon Murray kívánt, viszont 16 kg-mal nehezebb is. Tényleg mindent bevetettek, amit a 90-es évek elején tudott a BMW. A 6 064 köbcentis motor száraz karteres (hogy tempós kanyarban is legyen kenés), hengerenként négy szelepes és változó vezérlésű. 16 gramm arany jut minden McLaren F1-es motorterébe, mert az aranyfólia roppant hatékony hővisszaverő.
7400-as fordulatnál 627 lóerőt ad le, 650 Nm nyomatéka van 6500-nál és 7500-as osztásnál van a fordulatszámmérő piros mezője. Ez a motor van egyébként a BMW V12 LMR-ben is, az pedig megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.
Mindennapi használatra alkalmas autónak kellett lennie, ezért a McLaren F1 különböző alkotóelemeit alapos tesztnek vetették alá. Két Ultimát is beszereztek, amiket Albertnek és Edwardnak kereszteltek. Az egyik autóban a váltót és a fékeket tesztelték, a másikban pedig a motort és a hűtési rendszert. Ennél sokkal meglepőbb helyre is betuszkolták a V12-es motort: az E34-es BMW orrába.
Chris Harris podcastjében a McLaren korábbi igazgatója, David Clark említette meg, hogy az M5 Touringban észrevétlenül tesztelhették a McLaren F1 motorját. A legtöbb ilyen prototípus a zúzdában végzi, de az E34 túlélte és a BMW titkos raktárában pihen a többi soha nem látott autóval együtt. Annyi biztos, hogy egészen eszelős holmi lehetett a családi autó, amit az apokalipszis ereje mozgat.
Ha meghallgatnád a Collecting Cars Podcast teljes adását, akkor itt lent megtalálod hozzá a play gombot!
Nyitóképen: a BMW csupán a móka kedvéért belepakolta egyik V12-es versenymotorját az E34 Touring csomagtartójába.
