1982 szeptemberében mutatták be a harmadik generációs Audi 100-at, amit hosszúkás formája miatt szivarnak is hívunk. 0,30-as légellenállási együtthatója kedvezőbb fogyasztást és azonos motorizáltságú konkurenseknél magasabb végsebességet eredményezett. 1983-ban elnyerte az Év Autója díjat is. Lecsapott hátulja miatt nekem az egyik kedvencem az Avant nevű kombi változat, amiből 1989-ben kísérleti jelleggel készítettek pár hibrid változatot.
1990-es Genfi Autószalonon tartották a 100 Avant Quattro Duo premierjét, melyből végül 10 darab készült. Ezeket különféle kísérleti programokban tesztelték, például Ingolstadt városában taxiként. Hasonló céljuk volt vele, mint a Mercedesnek a Rügen szigetén működtetett elektromos flottával.
Akárcsak sok mai összkerekes hibridben, mint a Volvo XC90 T8-ban vagy a Peugeot 3008 Hybrid4-ben, úgy a 100-as Audiban is a benzinmotor és az elektromotor kombinációja adja ki a négy hajtott kereket. A 100 Duóban a 136 lovas, 2,3 literes, öthengeres benzinmotor hajtja az első kerekeket, a hátsókat pedig a Siemens 13 lóerős elektromotorja.
Nikkel-kadmium akkumulátorát a csomagtér padlója alatt hordja, és teljesen elektromos módban 39 kilométert képes megtenni, maximum 50 km/órás sebességgel. Ehhez a vezetőnek üresbe kell tennie a váltót és megnyomni az elektromos mód gombját a műszerfalon. A Duóban még energiát visszanyerő, regeneratív fékrendszer is van.
Nem volt még rá felkészülve a világ, de néhány évvel később limitált példányszámban megjelent az első szériagyártású, konnektorról tölthető Audi, ami egyben az első ilyen volt európai gyártó kínálatában. Az Audi A4 Avant Duóba az 1,9 literes turbódízel 90 lovas változata került. Mellé 29 lovas, vízhűtéses villanymotorja van, ami a csomagtér padlója alatti 320 kg-os akksiból szívja az energiát. Ez már elsőkerék-hajtású és elektromos módban 80 km/órás sebességre képes.