Hivatalosan 3300 darab készült a tényleg pokoli Dodge Challenger SRT Demon-ból, de a különböző minőségi kifogások és sérülések miatt végül 14 darabbal lőttek túl a szérián. Kétség kívül nagy dobás és roppant érdekes gép is, ami talán az egyik utolsó olyan tipikus amerikai izomautó, ahol nem volt szempont a fenntarthatóság vagy a súlycsökkentés, csak a színtiszta őserő.
Nyilván sokan tényleg csak befektetésnek vásároltak Demont és nem azért, hogy a negyedmérföldes időket forgácsolják a gyorsulási versenyeken. Azokon a versenyeken, amikről egyébként az NHRA kitiltotta az autót, mert más utcai gépekhez viszonyítva irreálisan gyors.
840 lóerőt és 1044 Nm nyomatékot tud a 6,2 literes, HEMI V8-as, amire jókora kompresszort akasztottak. 2,4 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre, a referenciatávot, vagyis a negyed mérföldet 9,65 másodperc alatt sprinteli, a végén pedig 225 km/óra a sebessége. A rajt után 89 centiméteren át tartja levegőben az első kerekeit, ami világrekord.
Érdekessége, hogy az olyan opciós tételeket, mint a szerszámokat és egyéb felszereléseket tartalmazó láda vagy épp az ülések, csupán 1 dollárért lehetett megvenni hozzá. Alapesetben ugyanis kizárólag a vezetőülés van az autóban a súlycsökkentés miatt.
Plum crazy purple színű példányt árulnak a Mecum aukcióján, ami mind közül szerintem a legmenőbb. Jól láthatóan ez a befektetési célú vásárlások közül való, hiszen még az üléseken is rajta van a fólia és a szükségesnél egy méterrel nem mentek vele többet. 20 kilométernyi mérföld van a lila Demonban.
Még az a sárga splittervédő fólia is rajta van, aminek megőrzése divat lett a tulajdonosok körében és a Dodge formatervezője, Mark Trostle személyes sértésnek éli meg ezt. Szerinte szörnyűség, hogy ezeket nem távolították el azonnal a márkakereskedések átadás előtt, mert megbontják a színek és a formák harmóniáját. Odáig mentek, hogy megváltoztatták a színét is, hogy kevésbé mutasson jól az autón. Egy biztos: én már csak ribillióból is rajta hagynám.
