Stephan Papadakis neve ismerősen cseng azoknak, akik szeretik a driftsportot, az ezer lóerős autókat és/vagy a Toyotákat. Eddig legőrültebb munkája egy hátsókerék-hajtásra átépített Auris, de a legutóbbi miatt sem kell szégyenkeznie: az új Supra (A90) gyári blokkját húzta fel 1000 lóerőre. Ez különösen azért nagy bravúr, mert nem Toyota, hanem BMW blokkról van szó, de a jelek szerint Mr. Papadakis számára mindegy, hogy honnan származik a motor, a lényeg, hogy masszív alapot adjon az átépítéshez.
2019 augusztusától négy hónapon át tartott az alaposan dokumentált építés, amelynek során vadonatúj injektorokat, 3D nyomtatóval kialakított, alumínium szívócsövet, víz- helyett léghűtéses intercoolert, nagyobb Borg Warner turbófeltöltőt kapott az erőforrás. A gyári 11,0:1 sűrítési arányt nem módosították, de teljesen új motorvezérlő szoftvert írtak, amihez saját kábelköteget is terveztek. A dugattyúkat és a hajtókarokat egyedi tervezésű, kovácsolt darabokra cserélték – előbbiek alumíniumból, utóbbiak acélból készültek. Felmerült, hogy új főtengelyt készítenek, amivel akár a lökettérfogatot is növelni tudják, ám végül idő hiányában ezt az ötletet elvetették (pontosabban egy későbbi fejlesztési fázisra tették félre, ami egyszerre ígéretes és félelmetes gondolat). A tuningprogramot szabadabb gázáramlást biztosító leömlő és kipufogó tette teljessé.
Miután a motorfékpadon nem 1000, hanem 1048,6 lóerőt mértek, a küldetés első felét teljesítettnek nyilvánították, ideje volt hozzálátni a versenyautó tervezésének és megvalósításának. Mr. Papadakis korábban már megemlítette, hogy a motor segédrendszereit kifejezetten úgy alakították ki, hogy azt a legkülönfélébb versenyszériákban fel lehessen használni. Így annak ellenére nem lehettünk teljesen biztosak a végeredményben, hogy a Papadakis Racing három Formula Drift bajnoki cím tulajdonosaként Észak-Amerika legsikeresebb drift-istállójának számít. Végül persze győzött a papírforma: az autót saját használatra építették, pilótája pedig Fredric Aasbø lesz.
A norvég drift-fenomén ezzel negyedik Toyotájával vághat neki az új szezonnak: a hátsókerék-hajtásra átalakított (és azóta elárverezett) Auris és Corolla modellek után legutóbb egy szintén 1000 lóerős GT86-ossal versenyzett. A Suprát szó szerint teljesen lecsupaszították: még a fényezést is eltávolították a nyers vázról, hogy a nulláról kiindulva építhessék meg a versenyautót. Számos alkatrészt gyártottak 3D nyomtatóval, egyedi bukókeretet építettek a Suprához, módosították a hűtőrendszert, valamint saját elképzeléseik szerint tervezett és gyártott futóművet és fékeket szereltek be.
Ahogy a motor építését, ezt a folyamatot is részletesen dokumentálták, a színfalak mögött készült felvételek nyilvánosan elérhetők az interneten. Az építés csúcspontja – ahogy az autógyártásban általában – értelemszerűen a motor és a karosszéria házassága volt, Fredric Aasbø is ekkor találkozott először az autóval.
A nagyközönség április első napjaiban láthatta meg a nyolc hónapnyi megfeszített munka (és persze az azt lehetővé tevő, évtizedes tapasztalat) végeredményét: habár a 2020-as Formula Drift szezon első versenye elmaradt, az autót leleplezték, még ha csak online is.
