1981-ben kezdődött meg a 959-es Porsche fejlesztése, mely eredetileg B csoportos versenyautónak készült, de további céljuk is volt vele. A versenyek alkalmával remek lehetőség lett volna tesztelni az újonnan fejlesztett összkerékhajtást és az újonnan megválasztott igazgató, Peter Schutz és a főmérnök, Helmuth Bott szerint is szükség volt már egy 911-esnél komolyabb sportautóra. A bemutatásra szánt prototípus pár órával az 1983-as Frankfurti Autószalon előtt készült el.
Hagyományosan léghűtéses, hathengeres boxermotor került a 959-esbe, a hengerfejek azonban már vízhűtésesek lettek. A 2849 köbcentis motorra még két turbófeltöltő került, az utcai változat teljesítménye 6500-as fordulaton 450 lóerő, nyomatéka 5000-nél 500 Nm volt. Összkerékhajtása a nyomaték 80%-át a hátsó tengelyre küldte, így megőrizték a Porschékra jellemző alapvető viselkedést, de messze jobb lett az autó tapadása az első tengelyen. Szintszabályzós a futóműve, alumínium és kevlár karosszériaelemeket használtak, légellenállási együtthatója pedig 0,31 a szélcsatornás teszteknek köszönhetően.
Kevesebb mint 4 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a Komfort változat (a másik a Sport) végsebessége pedig 317 km/óra. A negyedmérföldes távot 12 másodperc alatt futja, az áthaladási sebessége 187 km/óra. Paul Frère belga versenyző és újságíró azonban megosztotta, hogy a Porschénél kérésre 530 lóerőre lőtték be a 959-est, amivel már 336 km/órára nőtt a végsebessége, a gyorsulása pedig 3,4 másodpercre javult.
1988. január 11-én szállították le ezt a metál-grafitszürke 959-est, amiért 420 000 német márkát csengettek ki. Az opciós tételeket is gazdagon mérték az autóba. A 900047-es alvázszámú példányba fűthető sportülések és riasztó is került. Most nagyjából 500 millió forintért vásárolható meg a 14 250 km-t futott autó, ami már 10 éve inkább csak gyűjtői darabként funkcionál. A kötelező karbantartásokat viszont elvégezték rajta, hogy bármikor bevethető legyen.
