A bolgár Velizar Andrejev egyike volt azoknak a zseniális, álmodozó mérnököknek, akik nem tudtak belenyugodni a tervgazdaság merev, kreativitást elfojtó természetébe. Országának a KGST-államok között nem osztottak lapot az autógyártásra, így hiába szerzett mérnöki diplomát, és szakosodott járműtervezésre, ezt a tudását csak egy halálra ítélt projektben tudta kamatoztatni.
A nyolcvanas évekre összehozott egy szakmai műhelyt, ami végül talpra állította a Sofia-B tanulmányautót. Műszaki alapjait javarészt a Zsiguli adta, a karosszéria viszont teljesen saját tervezés és építés üvegszálas műanyag felhasználásával.
Mai szemmel tákolt darabnak tűnhet, de ne feledjük, ezt a gépet a hetvenes évek végén, a kommunista Bulgáriában sikerült talpra állítani, mindenféle támogatás nélkül, szűk erőforrások felhasználásával. Innen nézve szinte hihetetlen, hogy egyáltalán elkészült.
Az autó több kiállításon is szerepelt a nyolcvanas években, a radikális kialakítás pedig sokat finomodott, eltűntek a sirályszárny-ajtók és a bukólámpák, valamint tervek készültek a kisszériás, körülbelül 200 darabos gyártásra.
Egy kései felújított darab, bukólámpa nélkül
Ezt végül sosem sikerült elérni, a Sofia-B-ből mindössze 12 darab készült, a másik ötlet, a Sofia-C pedig 60 darabos szériát élt meg. A tervező Velizar Andrejev 2001-ben hunyt el, és vele együtt sírba szállt a bulgáriai sportautó víziója is. Igaz, fia továbbvitte a céget, ami jelenleg alkatrészgyártással foglalkozik, többek között a megmaradt Sofia típusokhoz is.
A képeken a 12 darabból látható két elhagyott Sofia-B, vélhetően még a korai évekből, bukólámpával.
