II. Henry Ford számára már a ’60-as években egyértelművé vált, hogy a motorsporton keresztül könnyű megismertetni a Ford márkát a közönséggel. Az is a fülébe jutott egy európai közvetítőn keresztül, hogy Enzo Ferrari eladná a vállalatot. Miután a Ford állítólag több millió dollárt költött a Ferrari gyár vagyonának ellenőrzésére és a jogi tárgyalásokra, szinte már a Ford Motor Company markában volt a Ferrari.

Ilyen lett volna a 60-as évek polgári Ford GT40-ese 1

Enzo Ferrari azonban egy számára roppant fontos kérdésen akadt fenn, mégpedig a motorsport részleg irányításával kapcsolatban. A Commendatorénak szívügye volt a versenyzés, szóval amikor kiderült, hogy nem indulhatott volna az új vezetés engedélye nélkül az Indianapolis 500-on, akkor el is dobta az ajánlatot. II. Henry Ford ezt nem nézte jó szemmel és ezért szültetett meg a GT40-es. Az autó, amivel 1966-ban, a Le Mans-i 24 órás versenyen legyőzték a Ferrarit.

Ilyen lett volna a 60-as évek polgári Ford GT40-ese 21

Archívumában akadt rá a Ford az itt látható 1963-as vázlatokra, melyek még egészen más arányú autót mutatnak, mint amilyen végül a GT40-es lett. A korai tervek szerint az autó jóval kisebb lett volna, hosszabb első túlnyúlással és egészen a szélre kifutó, ívelt szélvédővel. A motor felett pedig üvegborítással. A középmotoros elrendezés viszont változatlan. Az orrban az akkumulátor és a pótkerék kapott volna helyet.

Ilyen lett volna a 60-as évek polgári Ford GT40-ese 22

40 hüvelykes teljes magassága miatt is kapta végül a GT40 nevet a Ford versenyautója, a szolidabb, utcai változat viszont csak bizonyos komponenseiben osztozott volna a versenyautón. Magasságát hat hüvelykkel növelték, leginkább a hétköznapi használatra alkalmas futómű miatt. Részben a kellemesebb utastér és a hangszigetelések miatt a súlya úgy 150 kg-mal gyarapodott volna.

Ilyen lett volna a 60-as évek polgári Ford GT40-ese 23

Éppen kéznél volt a tervezett  4,7 literes V8-as motor is, a Ford Fairlaneben használták azt a blokkot. A forma egyébként már az 1962-es Ford Mustang I koncepcióról is ismerős lehet, csak épp a GT-nek van teteje. A pletykák szerint Lee Iacocca és csapata végül úgy ítélte, hogy sokkal kifizetődőbb a középmotoros, kevesek számára elérhető sportautó helyett inkább a széles rétegekhez szóló, orrmotoros Mustangot a siker felé tolni. Nem tettek rossz lóra vele.