Habár már 1843-ban felfedezték a poli(metil-metakrilátot), az ismertebb nevén plexinek nevezett anyagot széleskörben csak az 1930-as években kezdték el használni. Előnye, hogy sok helyen az üveg helyébe léphet, ugyanis nem törik annyira könnyen, ráadásul könnyebb is, olcsó, és könnyen megmunkálható.
Az 1939-es New York-i világkiállításon a General Motors demonstrálta és nyűgözte le a közönséget, mi mindenre is lehet használni a plexit. Fogtak egy 1939-es Pontiac Deluxe Sixet, és az összes külső fémborítást átlátszó műanyagra cserélték. A szellemautónak elnevezett egyedi járművet azzal dobták fel a készítők, hogy a kerekeket és a gumiból készült elemeket fehérre mázolták, a plexi miatt láthatóvá váló belső fémalkatrészeket pedig krómbevonattal látták el.
A nagy sikerre való tekintettel a szellemautó egy év múlva, az 1940-es New York-i világkiállításon is megjelent. A recept ugyanaz volt, a Deluxe Six azonban átesett némi ráncfelvarráson, mely leginkább a hűtőrácsot és környékét érintette. Ekkor készült el a második szellemautó is, melyet San Franciscóba, egy másik expóra szállítottak.
Az autó elkészítése nem volt egyszerű, és rengeteg pénzt, 25 ezer dollárt emésztett fel – ez az összeg ma körülbelül 145 millió forintot ér. Az első két világkiállítás után a szellemautó a Smithsonian Intézethez került, akik még 1947-ig mutogatták a Pontiacot. Ekkorra már a plexi is egyre szélesebb körben ismertté vált, és az autó formaterve is elavultnak számított, ám a szalonok között kézről kézre járt a nem mindennapi kinézetű jármű. Az 1960-as évektől kezdve magángyűjtők kezén forgott a Deluxe Six, melyért 2011-ben egy árverésen 308 ezer dollárt fizetett egy ismeretlen vevő. Néhány repedést leszámítva az autó jó állapotban volt, és mindössze 86 mérföldet (138 kilométert) tettek meg vele addig.