Colin Chapman először építésznek tanult, majd átnyergelt a repüléstechnikára, végül pedig az autóipart és a motorsportot forradalmasította. 1952-ban alapította a Lotust, ami a mai napig a remek vezethetőségű és könnyű sportautókról ismert. Az 1957-es Londoni Autószalonon pedig bemutatta a Lotus Elite-t, mely üvegszálas monocoque szerkezetével komoly újítást hozott.
Üvegszálas karosszériát korábban is használt az autóipar, mint például a Chevrolet Corvette karosszériája, de az Elite-nél nem egy térvázra húzták rá az elemeket, hanem teherhordó elemként funkcionál. Igaz, a motor és az első felfüggesztés acél segédkeretet kapott, ahogyan a szélvédőkeret is, aminek alsó részére kerültek az ajtók zsanérjai. Az első 250 darabot a Maximar Mouldings készítette, de minőségi kifogások miatt a Lotus inkább a Bristol Aeroplane Company-t bízta meg a továbbiakban.
Könnyebb és merevebb lehetett ezért a Lotus Elite, amit jól mutat az is, hogy a súlya picikét több mint 505 kg. Ennek mozgatásához pedig bőven elegendő az 1,2 literes, négyhengeres motor eredetileg 75 lóereje. A 1009-es alvázszámú, versenyzésre tökéletesen alkalmas autóban viszont már 120 lóerőt ad le 7300-as fordulaton. Mind a négy keréknél független felfüggesztés és a remek aerodinamika komoly sportautót varázsolt a kis Lotusból. Különösen annak fényében érdekes a remek, 0,29-es légellenállási-együttható, hogy szélcsatornás és számítógépes tesztelésnek ekkora nyoma sem volt.
1958. december 31-én került be a Lotus főkönyvébe ez az Elite, pedig már december 26-án versenyzett Brands Hatch-ben. Az autó első tulajdonosa az angol jazz zenés, Chris Barber volt. Mivel átfogó restauráláson esett át, ezért veteránautós versenyeken most is bármikor bevethető a nagyjából 47 milliós értékű Lotus Elite. Ehhez szükség volt a típus különleges konstrukciójához fejlesztett bukócsőre és az FIA-homológ Tillett B6F Carbon-GRP versenyülésre, amikben TRS övek találhatóak, a vezető pedig Moto-Lita kormánykereket markolhat.
