Egyetlen céllal született meg a Ford GT40-es: II. Henry Ford elhatározta, hogy ott szúr oda Enzo Ferrarinak, ahol a legjobban fáj, ez pedig a Le Mans-i 24 órás verseny, ahol 1966-ban három GT40-es futott be, amivel uralták a dobogót. Több millió dollárba kerülő revans volt ez, hiszen a Fordnak korábban nem volt ilyenben tapasztalata. Ellenben össze tudta gyűjteni a legjobb embereket erre a feladatra, köztük Carroll Shelbyt.
1964 márciusában készítette el az első GT40-et az Abbey Panels Coventryben, a sajtótájékoztatót pedig a londoni Heathrow reptéren tartották. Az alváz alapját egy Lola Mk6 prototípus adta, mely könnyű és erős volt, de kellett hozzá a Ford 256 köbhüvelykes, V8-as Indy-motorja, amihez Colotti T37 négyfokozatú kézi váltót csatlakoztattak. Az első, GT/101-es alvázszámú autót aztán New Yorkba reptették. Ezzel a lendülettel további 4 prototípus készült, melyek közül ez itt az utolsó, a GT/105-ös.
1964 végén épült és ez volt a gyári csapat tesztelésre és versenyzésre is használt autója. Ez volt az első olyan Ford GT40-es, melybe már a 289 köbhüvelykes (4,7 literes) motor és ZF váltó került. 1965-ben ezzel indultak Le Mans-ban, majd felbukkant még más futamokon is Reimsben, Sebringben és Daytonában is. Olyan pilóták ültek a kormánya mögött, mint Richard Attwood, Bruce McLaren, Jean-Louis Schlesser, Phil Hill vagy Bob Bondurant.
Kalandos versenyeken van túl, az autót mégsem törték össze komolyan, és egyúttal az egyik legkorábbi fennmaradt (az első öt közül csak három maradt meg) Ford GT40-es. Nagy eséllyel ez lesz minden idők legdrágább – akár 3 milliárd forintot is érő – GT40-ese.
