1984-ben kezdték meg a Lincoln Mark VIII-as fejlesztését, majd két évvel később a formáján is elkezdtek dolgozni. A Ford olyan autót szeretett volna, ami nem csak a többi luxuskupétól üt el, hanem a korábbi Lincolnokhoz képest is sok újítást hoz. Ezért lett az egész ennyire gömbölyded, hosszú túlnyúlásokkal, vékonyka csíklámpákkal és olyan múltidéző részletekkel, mint a pótkerék dombocskája a csomagtérfedélben.
1992 októberében kezdték meg a Lincoln Mark VIII gyártását a Ford Michigan állambeli Wixomban lévő üzemében. Hogy bebizonyítsák, mire képes az új moduláris motorcsaládból származó 4,6 literes, V8-as és az aerodinamikus karosszéria, a Ford elindította a Lincon felkészített prototípusát a Bonneville sós síkságon rendezett versenyen, a D osztályban.
Alig néhány változtatást ejtettek a Lincoln nagy kupéján. Az utastérben megmaradtak a bézs bőrrel kárpitozott fotelek, csak teljes bukócső került be és néhány vészleállító gomb. Az eredetileg 280 lóerős és 386 Nm nyomatékú V8-ast valamivel erősebbre, 290 lovasra lőtték be és a váltót is hozzáigazították. Felfüggesztése automatikusan 5 centivel engedi lejjebb az autót. Kidobták alóla a hátsó fékeket és a katalizátort.
Holly Hedrich foglalt helyet a több mint 5,2 méteres, 1,7 tonnás autó kormánya mögött és 182,694 mérföld/órás sebességet (294,137 km/óra) ért el, amivel a Lincoln Mark VIII volt a leggyorsabb a kategóriában.
