Giulio Alfieri a 350S motorját kezdte átalakítani, hogy passzoljon a 3500 GT nagy, utcai túraautóba és ezért többször is kénytelen volt Angliába utazni. Ezekre az üzleti utakra azért volt szükség, mert az olasz adózási rendszer arra kényszerítette az ipart, hogy minden alkatrészt házon belül tervezzenek. Ez pedig roppant nagy teher volt egy olyan kis gyártónak, mint a Maserati.
Szóval az olasz Weber karburátorok és a Marelli gyújtás után több brit gyártású alkatrész került a Maserati 3500GT-be, mint a Salisbury hátsó tengely, a Girling fékek és az Alford & Aldertől származó felfüggesztési alkatrészek.
3,5 literes, sorhatos motorja 86 mm-es furatú és 100 mm-es löketű. A három dupla torkú Weberrel 220 lóerőt ad le 5500-as fordulaton, hozzá négysebességes ZF kézi váltót csatlakoztattak, ezt később cserélték ötgangosra. Az 1350 kg-os 3500 GT valamivel több mint 9 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 200 km/óra feletti végsebessége van.
Mielőtt megkezdődött a gyártás, a Maserati több karosszériaműhelyt is megkeresett azzal, hogy tervezzenek egy szép bódét az adott műszaki alapokra. Szériagyártásba végül kisebb módosításokkal a milánói Carrozzeria Touring Superleggera terve került 1957 végén. Annyira a végén, hogy 18 autó után az olaszok le is tették a lantot és elmentek karácsonyozni.
Öt alvázat és hajtásláncot küldtek Pietro Fruának Torinóba, aki csak egyetlen autót, az AM101 268 alvázszámút alkotta meg 1959 januárjában nyitható puhatetős Spydernek. Az autót a Maserati vezető szerelője és tesztpilótája, Guerino Bertocchi és a német autós újságíró, Richard von Frankenberg vezette a Modena Motodromón. Aztán Franciaországba került, ahol még felbukkant A francia nő és a szerelem című filmben, Roger Pierre-rel a kormány mögött.
Számtalan tulajdonos és több felújítás után most a Sotheby’s aukcióján keresi új gazdáját 200 millió forintos áron az egyetlen Frua karosszériás Maserati 3500 GT Spyder.
