Sir Alec Issigonis igazán ikonikus autót tervezett, mely 1959-től egészen 2000-ig maradt gyártásban és ezt a nagyszerű egyszerűségének köszönheti. Az autó minden pontján igyekeztek spórolni és a lehető legköltséghatékonyabbnak lenni, ráadásul a keresztmotor és az elsőkerék-hajtás miatt az autó területének 80 százalékát az utasok és csomagjaik kapták.
A Mini remek koncepció és nem csak megfizethető árú autónak jó, hanem a szerencsés anatómia miatt versenyautónak is kiváló volt, de más átalakítások is népszerűek, hiszen a legfeljebb 700 kilós kisautót jóformán bármilyen motor dinamikusan mozgat. Kanadában azonban ennél jóval nagyobb átalakuláson ment keresztül az 1991-es Mini.
A karbon gépháztető alatt itt nem a blokk van, hanem az üzemanyagtank, a vezető fix kagylóülésekben foglal helyet és ajánlott füldugót viselni vezetés közben, mert a hátsó ülésen nem az utasok sikítanak, hanem egy 2000 körüli Kawasaki Ninja ZX-10R 998 köbcentis motorja.
A négyhengeres sportmotor blokkja úgy 150 lóerős és 103 Nm nyomatéka van, akár 13 ezret is forog. Mindez a saját hatsebességes váltójával együtt került be a Minibe és a hátsó kerekeket hajtja. Az egész pedig igazán dögösen néz ki a szélesítés alól is kibukkanó, apró kerekein:
