Enzo Ferrari nem volt elragadtatva, amikor az 1968-as Genfi Autószalonon meglátta a Pininfarina Ferrari 250 P5 Berlinetta Speciale-ját, aminek orrát egy görbe kúphoz hasonlította. Ez megmagyarázza, hogy a Ferrari miért utasította el a tervet és miért koncentráltak inkább az 512 Berlinetta Boxer fejlesztésére. Az autót Leonardo Fioravanti tervezte, méghozzá Sergio Pininfarina felügyelete mellett az aerodinamika növekvő jelentőségét szem előtt tartva.
Igaz, hogy az Il Commendatore nem lelkesedett a formáért, de Pininfarina sem arról volt híres, hogy egy poént csak egyszer süt el. Nagy mestere volt a formák újbóli hasznosításának, így az ötlet az Alfa Romeónál tért vissza. A Coupé Stradale koncepcióhoz az Alfa Romeo Tipo 33 Stradale adta az alapot és a Ferrari által használt piros helyett inkább a sárga színt választották rá.
Hiába volt a 60-as évek végén és a 70-es évek elején általános trend az autóiparban a geometriai formák, az éles vonalak és a szárnyak használata, Pininfarina megmaradt a régi iskolánál. A 33/2 Coupé Stradale gömbölyded, lágy vonalakból áll és űrhajószerű megjelenése az előző kor szelleméhez nyúlik vissza. Franco Scaglione Tipo 33-asa önmagában is gyönyörű, de ez az átirat felveszi vele a versenyt.
Akárcsak az eredeti Tipo 33-asban, úgy a Pininfarina prototípusában is 2,0 literes, 90 fokos hengerszögű V8-as motor van, ami 8800-as fordulaton üvölt ki magából 230 lóerőt, mellé 7000-től van 205 Nm nyomatéka. Kevesebb mint 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 260 km/óra körüli a végsebessége. A 33/2 pehelysúlyú autó, csak 720 kg.